Túrabeszámoló

Szombat reggel 8 órakor a már megszokott parkolóban összegyűlt huszonnégy lelkes turista. Két nappal azelőtt Márton Adél, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület egyik túraszervezője, meghívott bennünket egy könnyed őszköszöntő kirándulásra.

Évekkel ezelőtt Kánya József és Búzás Márton -Marci bácsi rendszeresen szervezett túrát a Maros forrásához, de sajnos egy vihar járhatatlanná tette az útvonalat. Vezetőnk javaslatára felelevenítettük ezt a CsEKÉ-s hagyományt.

Elindultunk Marosfő felé. Beérkeztünk a faluba, letettük a kocsikat, majd nekivágtunk a kijelölt ösvényen a kalandnak.  Hideg reggel volt, pára, de az időjósok meleget ígértek. Utunkon egy esztena mellett is elmentünk, a kutyák kellőképpen megugattak, de csak jelezték, hogy még egy kevés dolguk van a hegyen, elmúlt Szent Mihály napja, hamarosan ők is bemennek a téli szállásra.

Nem kellett sokat mennünk, rögtön Adél ígérete beteljesedett, hiszen csodaszép táj, rengeteg gomba várt minket. A galócák piros -fehérpettyes szőnyeget terítettek elénk, az őzlábak büszkén lengették felénk kalapjaikat, tudták, hogy ők a legfinomabbak. Elértünk egy tisztáshoz, leültünk egy takaros fából készült pihenőben. A tapasztaltabb társak büszkén mondták, ez az alkotás túrakollegáink  kezemunkája, ők faragták és hozták ki a fáradt utasoknak. Kis falatozás után, folytattuk utunkat, az őzlábak vigasztaltak, nyugodtan hagyjuk őket, várnak a testvéreik a visszaúton.

Tőke Dénes, nagytudású túratársunk, mesélt a minket körülölelő hegyekről, láttuk a még ködben úszó Csíki-medence egy részét, a kiemelkedő Somlyót, Nagycsomádot, Hargita vonulatát, Csíki-havasokat, a távoli Szellő-tetőt, Naskalatot, Öcsémet. Az Egyeskő csak félig fordult felénk, de tudtuk, hogy ott van mellette a Nagy-Hagymás is. Együtt csodáltuk a fehér ködben úszó komor világot a Grécest, Garadost. Nem kellett sokat haladnunk, elénk tárult a Gyergyói-medence. Lenyűgözött a szépségével, tisztaságával, megvillantak az aranyló falevelek, a színek, a mosolyogva őszülő lombhullatók. Egy-egy illat emlékeztetett, hogy itt egy pár nappal ezelőtt még nyár volt és sok virág. Egy maréknyi vadcsombor, margaréták, egy tényleg nagyon árva árvácska tudatta velünk, hogy ez a vidék nyáron is lenyűgöző volt. Találtunk egy-két bóbitás pitypangot, amit ittfelejtett az elrohanó nyár.

Dénes bácsi most már a csomafalvi  Délhegyet, a Libánt, a Görgényi-havasokat mutatta be. Nem tudtunk betelni az elénk táruló varázslattal. Baktattunk tovább, mert tudtuk, hogy mindjárt beérünk a meseerdőbe, ahol a két tündérlány egyike, a Maros vár ránk. Elértük a Fekete-Rez 1538 méteres magaslatát, eljutottunk a közelében levő menedékházhoz. Itt megint ettünk, miközben megtekintettük társaink gombás batyuit, ahonnan a sok fenyőalja, vargánya, gebe kandikált ki. Lassan eljutottunk a Maros forrásához, megtöltöttük kulacsainkat a tiszta vízzel, megízleltük, majd útjára engedtük a patakocskát, hisz nagy út vár rá, minden cseppje el kell jusson a Fekete Tengerig.

Boldogan mentünk tovább. Búcsúzóul integettünk a Kelemen-havasoknak. Körtúránk legfontosabb részét teljesítettük, most már csak egy laza gombászás várt. A Gyergyói-medence tarkára festett fái alatt csalogattak a galócák, piroslott a vidék emlékeztetve, hogy itt tündérek, manók laknak, meseország részeivé váltunk pár percre, gyerekekként kacagtunk, örvendtünk a Napnak, a szép időnek, a csodáknak, amiket megélhettünk. Egymást tanítgatva, melyik az ehető, melyik a mérges, melyik a bolondos gomba, megszedtük tarisznyáinkat. Üdvözöltük a ködfátyolt levető, Csíki-medencét körülölelő hegyeket.

Fáradtan értünk le a faluba. Igaz, a túra 15km volt, de ugyanezt az útvonalat egyesek cikk-cakkban tették meg, minden egyes lépésnél lehajolva, megnézni, mi lesz ma vacsorára: zakuszkábavaló gebe, pöfetegflekken, őzlábbécsi, olajban sült fenyőalja?

Köszönjük ezt a kedves CsEKE túrát, mindannyiunk felfrissülve ért vissza lakóhelyére, Isten hozott Október! Olyan jó volt az első napod!

 

Lejegyezte, Bálint Csilla