Túrabeszámoló

2017.július 6-9. közötti időszakban a „CsEKÉsek a Kárpátok bércein” program keretében a Páring-hegységbe túráztak a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai, Tőke Dénes vezetésével.

A 73. évében járó, korát meghazudtoló túravezető és hegymászó a zergék kecsességével veszi az akadályokat, szellemi frissességével és felkészültségével példát mutat minden generáció számára és arra ösztönöz, hogy merjünk nekivágni, elindulni, élvezzük a magashegyek csodálatos világát.

A fenti program részeként tavaly a Retyezát hegységet barangoltuk be, jövőre a Radnai havasok valamint Fogarasi havasok szerepel a tervek között.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Kárpátok két legszebb gyöngyszeme a Retyezát és a Páring-hegység, ez utóbbinak vízrajza, tengerszemekkel tarkított katlanrendszere kiemelkedő.

A Páring-hegység a Déli Kárpátokban helyezkedik el, a Felső-Zsil folyásának keleti pillérét képezi. A Şurian, Lotru, Latoriţa és Căpăţâna hegységek találkozásánál van, ezek határolják északról és keletről, nyugatról pedig a Zsil völgye. A csúcsok átlagmagassága 2200 m körüli, a legmagasabb csúcs a Nagy-Páring (Mândra) 2519 m. Két nagy glaciáris katlanrendszere van, a Câlcescu, amely a Lotru folyó forrásvidéke, valamint a Roşiile völgykatlan rendszer, amely a Jieţ folyó forrása.

Csíkszeredából hajnali 4 órakor indult a csapat, mert 365 km várt ránk, ami hét órás utazást jelentett. A Páring-hegységet Szászsebes irányából közelítettük meg. Szászsebes városát elhagyva egy közel 100 km-es, folyamatosan kanyargózó szakaszon jutottunk fel az Urdele hágóig (2145 m), a jól karbantartott Transzalpin úton, amely Románia legmagasabbra felvezető műútja.

Délelőtt 11 órakor hatalmas málháinkat hátunkra véve a piros sávjelzés mentén megkezdtük a tulajdonképpeni gyalogtúránkat. 2145 m tengerszint feletti magasságból indultunk az Urdele hágótól és a Jézer (2157 m), Mohoru (2337 m), Setea Mare (2365 m), Setea Mică (2278 m) csúcsokat érintve jutottunk el 3,5 óra alatt a körülbelül 12 km-re található, 2000 méteres magasságban lévő táborhelyre. Utunk során megcsodálhattuk a szépséges magashegyi felszíni formákat, a mély leszakadások között előbukkanó tengerszemeket és a csodás kékes-lilás színű gombos varjúkörmöket, amelyek a hegyi ösvény mindkét oldalát díszítették.

Első nap tehát az utazásról és táborrendezésről szólt. A tábor felállítása után nemsokára megérkezett a beígért eső heves széllel kísérve, amely egész éjjel tépázta sátraink falait.

Második nap reggelére elállt az eső, sűrű köd ülte meg a hegynyerget, de hamar hátunk mögött hagytuk, mert a túraterv szerint indultunk a nyugati főgerinc egy szakaszának bejárására. Ahogy felfele haladtunk a felhők közül előbújt a nap és aztán folyamatosan ragyogott az esti órákig, lehetővé téve, hogy gyönyörködhessünk a páratlan panorámában. A Leşul (2375 m), Picleşa (2335 m), Gruiu (2345 m) csúcsokat érintve jutottunk fel a 2519 m-es Nagy-Páring (Mândra) csúcsra. Túl sokat nem is időztünk a tetőn, mert itt a szél közel 100-120 km/órás sebességgel süvített. A gerincet jelző piros sáv turistajelzés mentén jöttünk visszafele, majd a nyeregbe érve megkezdtük az ereszkedést a piros pontjelzés mentén, hogy elérjük a 2140 m-en lévő Mândra tavat, utána pedig a Páring-hegység második legnagyobb felületű, de egyben legmélyebb (17,5 m) tavát a Roşiile-t, amelyet a helybelipásztorok csak Tăul fără Fund néven emlegettek.

Harmadik napi úticélunk a Câlcescu völgykatlan, a névadó Câlcescu tóval, amely egy 3,5 ha felületű, 9,5 m mélységű glaciális tó. A Câlcescu tó páratlan szépsége egyből magával ragad, látványa lenyűgöző a kúszófenyő állomány által körülvéve és a sziklás szirtek ölelésében, 1934 m tengerszint feletti magasságban. Partján magashegyi növényfajok pompáznak, gyapjúsás lengedez a szélben, élénk színű havasszépe, tárnicsfélék és fűszeres illatú kakukkfű virágoznak. Ugyancsak ebben a katlanban található a Zănoaga tó 2018 m-en és a Vida nevezetű, amelyet szintén érintettünk utunk során, majd a piros háromszög jelzést követve a Tavak kéményén át jutottunk vissza a Plescoaia nyeregbe, innen pedig a Setea Mare csúcson keresztül a gerincúton a táborhelyre. Az időjárás ezúttal is velünk tartott, napsütésben, eső nélkül túrázhattunk.

A következő nap a hazatérésé volt, a már ismert útvonalon az Urdele hágón hagyott autóhoz. A szél ezúttal is megmutatta erejét, a gerinc vonalán végigkísért és olyan hevesen fújt, hogy helyenként letaszított a kijelölt ösvényről, érzékeltetve, hogy a természet ereje milyen hatalmas. Itt érezhettük igazán, ahogy „a szél belénk fújja frissességét, a szélvihar az erejét, gondjainkat pedig akár a fa őszi leveleit, úgy hullathatjuk el” – ezt írta egykoron John Muir, az elmúlt századfordulón élt skót származású és születésű amerikai természettudós és író. „Másszátok a hegyeket és élvezzétek a jó oldalukat!” - erre világított rá annak idején és erre biztatunk mi is minden természetszerető embert.  Felkészült túravezetőnknek köszönhetően biztonságban érezhetjük magunkat a hegyen, ahol „a természet békéje úgy árad majd belénk, mint napsugarak a fa ágai közé”.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin (a Csíkszéki EKE tagja)