Patakország Hegyes csúcsa
Minden évszakban csodálatos a Gyimesek vidéke, nyáron az itteni kaszálókon nyílnak a legszebb virágok. Szivesen jön ide az ember bebarangolni a tanyavilágot, hegyeket, völgyeket, patakokat, történelmi helyszíneket...mindig lenyűgöz a szépsége és mindig eszembe jut egy mondat, amit régen egy helybélitől hallottam: „nézni szép, de élni nehéz”. Lehet....
Idén Szent György napján indultunk a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében a Csíki-havasok mellékgerincére. Az együttlét pozitív élményeit újra átélni gyülekeztünk reggel túravezetőnk, Nagy Attila felhívására.
Egy rövid túrát tervezett a Gyimesi-gerincre, Kápolna-patakáról indulva a Minit-tetőt (1396 m) éritnve feljutni a térség legmagasabb csúcsára, az 1517 m magas Hegyes-csúcsra.
Kápolna-pataka szádától, a templom sarkánál - ahogy a helyiek mondanák – felfordultunk. Ragyogott a nap, a helybéliek már haza felé tartottak a templomból, mi pedig elindultunk a gerincre. Kegyes volt az idő hozzánk, hamarosan zsákba kerültek a vasatag ruhák. Igencsak bátortalanul jön a tavasz ezeken a tájakon....nem sok harapnivalója van még a jószágnak idekint. Madárfüttyös, tavaszi virágos ösvénynek híre-hamva sem volt, de mi mégis vidáman araszoltunk fel a dombon. Egyre jobban tárult ki előttünk a világ, ahogy közeledtünk a gerinchez. Itt fenyvesek és gyephavasok váltják egymást, ami lábnak, szemnek, léleknek egyaránt kellemes.
Délre járt az idő, mire felérünk a Minit- tetőre, ahol érdemes ráérősebben nézelődni, ezért nem csak egy „minit”-nyit pihenünk, de ebédelünk is.
Túravezetőnk hasznos földrajzi és történelmi ismertetőt tartott. Innen jól szemrevehető a Csíki-havasok négy, legmagasabb csúcsa: délen a Saj-havas (1553 m), a Káronta (1516 m), északra pedig a Hegyes-havas (1517 m), valamint a Naskalat (1553 m).
Falatozás után észanak vettük az irányt bátor napsütésben, élettelen esztenák, nyári szállások és megkésett hóvirágok között. Helyenként, négylábú túratársunkhoz hasonlóan, élvezettel „szántottuk” a megsápadt hónyelveket.
Hegyes-havas tetején nyugtáztuk, hogy a nevéhez hűen hegyes és magas egyszerre, de nem csak a hirtelen emelkedőtől állt el a lélegzetünk. Egyszeriben a világ tetején találtuk magunkat. Simogató napsütésben elidőztünk kicsit, csodálva a panorámát, amit a Csíki-havasok kínálnak nekünk.
Velünk szemben a Silye-tető, Hidegség házai, a Naskalat vonulata, távolban a Hagymás-hegység, jobbra Gyimesbükk település a Tatros völgyével....felsorolni is nehéz mindent. Miután felleltároztuk a látnivalókat csoportkép készült, majd a völgy felé vettük az irányt.
Többször jártunk ezen az útvonalon, így jól ismertük a Nagy-patak felső szakaszának köves medrét, ahol utunk folytatódna. Jókora kövek és félelmetes eső vájta árkok várnak ránk a lefelé ereszkedésnél, nem térdkímélő.
Mindig jó lett volna átrepülni ezt a szakaszt, de most néhány kíváncsi túratársnak köszönhetően, felfedeztünk az erdőben egy enyhén kanyargózó, kényelmes utat, ami becsatlakozik a Nagy-patak mentére. Innen takaros porták és nyári szállások között ereszkedtünk be a hidegségi elágazásnál parkoló autóinkhoz, bevégezve a „rövid”, 17 km-es gyimesi gerinctúránkat.
Feltöltődve búcsúztunk el egymástól, mert ma is jó volt együtt lenni!
Következőben tartsatok velünk Ti is!
Lejegyezte,
Márton Adél