Pongrác-tetőről az Egyeskőre – barangolás a Hagymás-hegységben

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki osztálya (CsEKE) szervezésében, Kocsis György vezetésével és Balázs-Bécsi Rozália koordinálásával, 2021. szeptemberének utolsó hétvégéjén a Hagymás-hegység gyönyörű világával ismerkedtünk egy kétnapos túra alkalmával.

Szeptember első hétvégéjén is ezen a vidéken túráztunk, akkor a Pongrác-tetőről a Csofronka-csúcsára tartottunk, hogy közelebbről megismerhessük a távolról hívogató masszív sziklakúpot, most az útvonal többi részét is bejártuk a hegygerinc vonalán.

Csíkszeredából, szeptember 25-én, szombat reggel a 8.45-ös, menetrend szerinti autóbuszjárattal indultunk, amely Brassó és Rădăuți között biztosítja az összeköttetést. Meglepően kényelmes, luxus utazásban volt részünk, olyan autóbusszal, amilyennel hosszútávú külföldi utazásokra szoktak benevezni. Túravezetőnk mindenről időben gondoskodott, így az utazásunk (autóbusszal, taxival, vonattal) és szállásunk is a legnagyobb rendben volt.

A 15 tagú csapat a Pongrác-tetőn kialakított Oxigen Restro étteremtől – az üdvözlést,  túraismetetést, bemutatkozást és reggeli kávé elfogyasztását követően -, 10.35-kor indult a gyalogtúrára, a Pongrác-tető (1255 m) - Lóduj-nyereg - Meggyesi eltérő - Ló-havas pusztája (1500 m) - Csofronka tisztása (1550 m) – Csofronka-kő (1607 m) útvonalon.

Az indulástól számított, közel két órányi gyaloglás után, volt egy rövid pihenőnk, ezt követően csúcsmászásra készültek a csapat tagjai, az első nagyobb szintkülönbséggel boldogulva, gond nélkül feljutottak a már távolról hívogató Csofronka-kő tetejére, ahonnan a tiszta időnek köszönhetően gyönyörű panoráma tárult eléjük.  

Az időjárás ezúttal nekünk kedvezett, erre a hétvégére igazán jó, simogató őszi napsütést ígértek, ami az elmúlt napok borongós, hideg, helyenként havas napjai után felüdülésnek számított, így igazán jólesett a gyaloglás, kényelmes tempóban, gyönyörű környezetben, nem megerőltető terepen. 

Ez az útvonal könnyűszerrel bejárható, a közel 800 m-es szintkülönbség szépen megoszlik a 20 km-es útszakaszon, amely a Pongrác-tetőről indul, a gerincjelzés vonalát követi, és a Nagyhagymás csúcs (1792 m) érintésével vezet az Egyeskő aljában kialakított menedékházhoz.

A Csofronka-mezejét elhagyva, a Tunzéria felé vettük az irányt, ahol csillogó szörű, jókötésű lovak legeltek szabadon a mesebeli tisztáson, innen egy juhnyájat elhagyva, az Alsó-Fehérmezőre tartottunk, amelynél hegyimentők által kialakított menedékkunyhó áll, ennek szomszédságában fogyasztottuk el ebédünket, újabb, közel 1 órás pihenőt tartva.  

Kisebb kapaszkodót követően már a Felső-Fehérmezőben jártunk (1480 m) , amely nyári szállásaival, fehér mészköveivel, borókabokraival és a mezőt övező örökzöld fenyőerdőivel feledhetetlen látványt nyújt.

Hosszú-vápa nevű részt kimászva már a Nagyhagymás tetejének megközelítése következett. A sziklaleszakadások vonalát és a turistajelzéseket követve, erős szélben értük el 17 óra körül a csúcskeresztet, amelyet a felhők mögül előbukkanó napkorong szépen megvilágított, majd a kicsit fennebb található csúcsjelzőt, ahol csoportkép is készült.

A tetőn olyan élményben volt részünk, amely feledhetetlen marad. Az időközben összetömörülő szürke fellegek között egy keskeny sávon, a nap sugarai utat törtek és a fénycsóvák, leírhatatlanul szép, óriás legyezőt formázva ragyogták be a környező hegyvonulatokat. A Fény győzelmét láthattuk a sötétség felett, az általam „lajtorjáknak” nevezett köteléket, amely számomra az Ég és a Föld közötti összeköttetést szimbolizálja.

Miután megtelt lelkünk ezzel a szépséggel, elkezdtük az ereszkedést a csúcsról, hogy mai napi úticélunkhoz megérkezzünk. Útközben egy forrást is érintettünk, ahol pótolni tudtuk vízkészleteinket. Még napvilág, 18.30-kor érkeztünk meg a menedékházhoz és az elkövetkező 1 órát kihasználva, mielőtt leszállt volna az est, a csapat zergelábú tagjai már az Egyeskő tetejére igyekeztek. Az Egyeskő tetején elhelyezett keresztnél, a nyugovóra készülő nap ragyogásába gyönyörködtek, mi többiek a nemrég felépített kápolnától csodáltuk a meleg fényben fürdő sziklatömb szép sziluettjét és a csúcson fotózkodó társainkat.

Esteledett már, mire mindenki visszaérkezett, a kályhában ropogó tűz melege hívogatott kényelmes szálláshelyünkre, ahol az éjszakát töltöttük. Egy játékos hegylakó is hozzánk szegődött, egy kiscica, aki aznap került a menedékházhoz.

Reggel pihenten vágtunk neki egy újabb élménydús napnak a hegyen. Kevéssel kilenc óra előtt indultunk az Öcsém-tetőre és a Székely-kanyon becserkészésére. Akkor még nem gondoltuk, hogy egy különleges fénypontja is lesz a napunknak, egy előre nem tervezett látványosság, a Pásztorkő sziklavilága.

A vártnál hamarabb jutottunk el az Öcsém-tetőre, annak ellenére, hogy az ide vezető út, főleg az a része, amely az erdő között haladt, eléggé csúszós volt, elővigyázatosságot követelt, próbáltuk kerülni a köveket és a gyökereket, de jóformán nem is volt más az ösvényen. A gerincre kiérve a sziklaperem közelében haladtunk, annak reményében, hogy zergét is látni fogunk. A sziklavilág lakói nem rejtőzködtek, az Öcsém-tető csúcskeresztjétől csodálhattuk őket, amint kecses mozdulatokkal egyensúlyoztak a meredek oldalakon. Útközben még egy külföldi turistapárossal találkoztunk, akik már napok óta járták gyönyörű hegyeinket és éppen táborbontásra készültek. 

Visszafelé tartva tettünk egy kitérőt a Pásztorkő felé, amelyhez nem vezet turistaút, de még ösvény se, széldöntés által összekuszált terepen, sűrű erdőben, vadcsapásokon keresztül, igazi kalandtúra formájában értük el a sziklatömb tetejét. Lélegzetelállító innen a szemek elé táruló látvány, a kőcsipkés sziklakapu és a tátongó mélység, izgalmas helyszín ez minden értelemben, nagy volt az öröm, hogy egy ilyen különleges helyet sikerült elérni, megismerni, majd szerencsésen visszajutni a tisztásra, a hegy lábához.

Rövid pihenő után ereszkedtünk tovább, mostmár a turistaösvényen, ahonnan kis kitérővel, jelzetlen úton elértük a Székely-kanyont, méretes sziklafalaival, festői látványával. Ez is olyan hely, ahová szívesen visszatérsz, télen-nyáron különleges élményt nyújt.

A hegynyeregbe visszatérve a Csalhó-hegység tömbjébe gyönyörködtünk, melynek látványa végigkísért a kétnapos útunk folyamán, és közösen imádkoztunk, hálát adva az elmúlt napokért.

Délután még megtekinthettük a szeptember 17-én felszenlet, rönkfából kialakított kis kápolnát, ahonnan a korábbi útvonalaink, a Nagyhagymás-csúcsa és az Öcsém-tető malmai is szépen látszanak. Túránk zárásaként, ezen a helyen, túravezetőnk még megajándékozott Sík Sándor: Egyeskő című versével.

A szép idő sokakat a hegyre csábított ezen a hétvégén, több család is érkezett az Egyeskő menedékházhoz, egészen apró gyerekekkel.

A lefelé vezető út, ami felfelé is izzasztó egy szakaszon, odafigyelésre int, meredek és rendkívül csúszós tud lenni a kőmorzsalékával, de ez nem tántorítja el a természetjárókat. Az aljában található forrástól, pihenőhelytől már őszi kikericsekkel díszített, füves terepen lehet folyatni az utat a Szép-patak torkolatáig, innen az Olt-folyását követve visszaérünk Balánbányára, útba ejtve egy újabb tisztavizű forrást.

Az egykori bányászvárosból az előre egyeztetett fuvarszolgálattal lehet eljutni Csíkszentdomokosra, ahonnan vonattal utaztunk haza Csíkszeredába. Minden olajozottan működött az alapos szervezésnek köszönhetően, élményekben gazdag napokban volt részünk, amit ezúttal is köszönünk túravezetőinknek.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép