Retyezát-hegység
CsEKÉ-sek a Retyezát hegységben
Idén is, 2023 július 20-án, az Edélyi Kárpát-Egyesület csíkszéki jó kis csapata, reménnyel tele indult el, a Kárpátok–Ékkővének, vagy Zerge-havasnak is nevezett Retyezát hegységbe, mely a Retyezát-Godján hegycsoport része a Déli-Kárpátokban. Körülhatárolva a Hátszegi meg Petrozsényi medencék, a Nyugati–Zsil, a Szárkő és a Vulkán hegységek által. Kora reggel a csíkszeredai Penny áruház parkolójából 22 lelkes túrista indult Balázs-Bécsi Rozália és Kocsis György túravezetők irányításával Hátszeg felé, hogy a Gura-Apelor víztározó mellett elhaladva, a Lepusnic-patak vőlgyén eljusson a Peleága-réti táborhelyig, ahol 3 éjszakát eltőltsön. Kis pihenő és sátorépítés után, csapatunk nagyrésze elindult egy bemelegítő túrára a Buta menedékház irányába, jó meredeken felkapaszkodva, néhány mesebeli, a nap sugaraival körbekoronázott kis tavacskát körbejárva, megcsodálva a minket körülvevő hegyeket és hagytuk magunkat elvarázsolni. Majd visszatértünk táborunkba, hogy egy esti megbeszélés után lefeküdhessünk sátrainkba, melyeket szúnyogok egész serege védett mindvégig amíg ott táboroztunk és beszéd közben sem tágítottak mellőlünk, akár a szánkba is berepültek, ha nem hadonásztunk eléggé. Még a levesünkbe is belefőztük öket. Igaz túránk végén mindenki szép pettyesen tért haza és egymáson nevetve nem győztük vakarni a csípések helyét. Másnap reggel, egyesek szerint kissé korai órában 6-kor indultunk és 2 órai gyaloglás után elértünk Románia legnagyobb kiterjedésű gleccser tavához , a Bukura-tóhoz, hogy ott a már felkelt és a tavat beragyogó napsütésben fogyasszuk el reggelinket. Ekkorra már mindenki elfelejtette a korai keléssel járó nehézségeit és csak bámultuk a természet adta csodákat. A minket körülvevő kőrengeteget, a sziklás hegyeket, a tavakat, melyek mélységük szerint váltották színüket. Fényképezgetés után elindultunk, hogy a 60 darab 2000 méternél magasabb hegycsúcs közül megmásszuk a két legmagasabbat, a Peleágát (2509m) és a Papusát (2508m). Miután felértünk a Bukura nyeregbe, oldalazva haladtunk a könnyűnek egyáltalán nem mondható Custura-Bucurei sziklás gerincén, míg végre felértünk a Peleága csúcsra. Voltak kik először jártak itt és nem hitték , hogy feljutottak. De mindenkinek nagy elégtétel és élmény volt. Csúcsfotó után leereszkedtünk a Peleága-völgybe, hogy onnan újra felmehessünk a Papusa csúcsára, eddigre már kellőképpen elfáradva , de a látvány, amit nyújtott elfeledtette velünk. Bármerre néztünk magas sziklákat, gleccser- és cirkuszvölgyeket láttunk melyek az eljegesedés korszakában alakultak ki, láttunk a 90 darab tóból jónéhányat sziklákkal körülvéve, a Nap sugaraival beragyogva és láttuk egymás arcán azt az örömet , amit a természet csodái váltottak ki belőlünk. Ezen a csúcson már kiderült, hogy a túra kissé hosszúra volt tervezve, így csak néhányan mentünk tovább a Zárt-Kapukon át a Gáles-völgyébe. A csapat többi része leereszkedett a Peleága-völgybe a Ghimpele–tó partjára, ahol a tó vizében gyönyörködve, elégedetten ebédeltek, megpihentek, majd a csodálatos Peleága-völgyön át visszatértek táborhelyünkre. Addig a mi kis csapatunk nekiindult a Zárt-Kapuk felé vezető sziklás útvonalon, hogy miután átjutunk a 620 méter hosszú szakaszon, mely csak azok számára nyílik meg, kik legyőzik tériszonyukat, megkapva jutalmul azokat a csodákat, melyeket csak ott lehet látni, eljussunk a Gales-völgyi tóhoz, majd onnan a Valea-Rea völgyi tavakat kerülgetve és megcsodálva visszaérjünk a Peleága-nyeregbe és onnan a táborba. Épp hogy elértük az esti gyűlésünket, hol ismét megbeszéltük a másnapi programot, majd nyugovóra tértünk. Nem tartott túl sokáig nyugalmunk, mert éjfékor elkezdődött a szinte ítéletidőnek mondható csattogás, villámlás, mely jó sokáig tartott. Így reggel még szinte sötétben, szélben, de bizalommal indultunk útra. Néhányan vizes bakancsban. Mire elértük a Bukura-tavat újra ránk ragyogott a nap és a szintén ott elfogyasztott reggelink után szerencsésen eljutottunk a hegység névadó csúcsára a Retyezátra (2482m). Előtte még áthaladtunk a Bukura csúcsokon. Majd a magának tekintélyt követelő Judele fele vettük irányunkat. A Bukura kapú tetején ebédeltünk, miközben egyik oldalunkon láthattuk a Gemenele Tudományos Nemzeti Park egy kis részét, másik felünkön a nagyobb tavakból jó néhányat, melyeket miután leereszkedtünk egy nagyon meredek szakaszon, körbe is jártunk. Megállapítva, hogy egyik szebb a másiknál. Mivel az aznapra előrejelzett rossz idő nem jött el, jó ráérősen eshettünk egyik ámulatból a másikba. Visszatérve táborhelyünkre kis kiértékelőt tartottunk és örömmel nyugtáztuk, hogy mindenki megkapta azt, amiért ide jött . A testi, lelki feltöltődést. Este egy kis tábortűz mellett még elbeszélgettünk és reggel sátrakat bontva nehéz szívvel hagytuk ott e gyönyörű hegyeket.
Jó volt a csapat, jó volt a társaság. Köszönjük nektek!
Lejegyezte, Balázs-Bécsi