Túrabeszámoló

Élménybeszámoló a Retyezát túráról

„Minden, magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak.” (Jancsik Péter)

„Egyszer élünk”, a Retyezát hegységet pedig legalább egyszer az életben látni kell.

Aki ide eljut, az egy olyan páratlan szépségű környezetet ismerhet meg, amely teljességgel magával ragad és elvarázsol, ahová visszakívánkozik az ember.

Mintha egy másik világba csöppentünk volna, egy érintetlen, édeni környezetbe, a hegy tetejére érve aztán úgy érezhettük egy kicsit közelebb kerültünk az égiekhez és azokhoz is, akik már egy másik dimenzióban vannak…

Tőke Dénes túravezetőnek köszönhetően a CsEKE csapata felejthetetlen, élményekben gazdag napokat tölthetett a Retyezátban 2016. július 6-10. közötti időszakban.

A csapadékosságáról, szélviharairól és ködös időjárásáról elhíresült hegység ezúttal a legszebb arcával örvendeztetett meg ezekben a napokban, a természeti szépségeinek rejtett kincseit tárta elénk, sziporkázó napsütésben.

Hatodikán hajnalban indultunk Csíkszeredából tizenketten egy kisbusszal meg egy személygépkocsival, Cârnic telepre érve pedig csatlakozott még egy személy, aki Budapestről érkezett. A kisebb pihenőket beleszámítva az utazás 7 órát tartott, Csíkszereda – Székelyudvarhely – Székelykeresztúr – Segesvár – Medgyes – Kiskapus – Balázsfalva – Gyulafehérvár – Szászváros – Piski – Hátszeg – Nuksóra útvonalon, innen közelítettük meg a hegységet, Cârnic telephelyen hagyva járműveinket egy biztonságos, őrzött parkolóban.

Mivel sátras táborozásra készültünk felszerelésben nem volt hiány, mindenikünk jól felpakolva vágott neki a 2 órás gyalogos útvonalnak az 1480 m-en található Pietrele menedékházig. Kövekkel tűzdelt erdei úton haladtunk, mellettünk hatalmas sziklatömböket kerülgetve zubogott a sebesfolyású, tisztavizű patak. A növények már itt elkápráztattak szépségűkkel és fennebb haladva még színpompásabbak lettek.

A táborhelyet kialakítottuk, felállítottuk sátrainkat, megalapítottuk CsEKEfalvát, amelyhez időnként még újabb lakók csatlakoztak. Első nap délutánján a környéket térképeztük fel, kényelmesen berendezkedtünk a több napos tartózkodásra és csapatösszerázó kultúrprogramba lehetett csatlakozni. A jókedvű dalolászás után aztán elcsendesedett a tábor, mindenki nyugovóra tért, hogy reggel újult erővel elkezdhessük az ismerkedést a Retyezáttal.

Hajnalban az énekes madarak trillázása és a patak csobogása ébresztett, jó volt beszippantani az ózondús, friss hegyi  levegőt. A nap már korán reggel simogatott sugaraival. 

A Pietrele menedékház szomszédságában kialakított táborhelyről csillagtúrákkal jártuk be a szurdokvölgyeket, a mohás kövekkel tarkított, koboldok és tündérek otthonát rejtő, fenyőerdőket, az alpesi növényfajokkal borított gleccservölgyeket és gyönyörű tengerszemekkel teletűzdelt, kőtengerrel hívogató hegygericeket.

Az első napi csillagtúrán a kék sáv jelzés mentén indultunk a Pietrele patak völgyön felfele, a menedékházat elhagyva erdei ösvényen, fenyő és kőrengetegen keresztül haladtunk, majd fél órás gyaloglást követően értük el az Encián menedékházat (1670 m). Itt rövid pihenőt tartottunk és folytattuk utunkat. Az erdei fenyőt lassan felváltotta a törpefenyves rész, aztán egy gömbfából kialakított kecses lengőhídon keltünk át a patakon és köveket kerülgetve lépegettünk mind feljebb és feljebb, mígnem kiértünk egy nagyobb tisztásra ahonnan már szépen látszott a Bukura csúcs. A tisztás közepén egy hatalmas sziklatömb található, amely eső esetén jó menedékhelyül szolgál. A szikla mellett átgázoltunk a patakon és a törpefenyvesek birodalmába újra megjelent a sziklás terep, melyet leküzdve eljutottunk az 1990 m-es tengerszint feletti magasságban található Pietrele tóhoz. Itt újabb pihenõ következett és fotózkodás, mivel ez volt az utunk során legelőször megpillantott tengerszem. Utunkat folytattuk az apró kőtörmelékkel borított meredek oldalon szerpentinezve felfele, hogy eljuthassunk a 2206 m-en található Bukura nyeregbe. A kapaszkodó kissé megizzasztott, de a nyeregből elénk táruló panoráma minden fáradtságot kárpótolt. Végre megpillantottuk a Retyezát legnagyobb felületű tavát, a Bukurát, amely 2040 m-es tengerszint feletti magasságban található, 550 m-es hosszúságú, 15 m mélységű, mélykék színű víztükör, a katlan ölelésében, partján színes sátrakkal és békésen legelésző lovakkal. Sokat nem időztünk a nyeregben, hanem haladtunk tovább a keskeny, felfele kígyózó ösvényen a Bukura-csúcsra (2433 m). A csúcsélmény nem maradt el, az első csúcstámadás sikeres volt, a látvány páratlan. Innen már a mellékgerincen haladtunk tovább észak felé, hogy eljussunk a névadó Retyezát csúcsra (2482 m). Az útvonal helyenként izgalmas volt, egyes helyeken fémsodronyok segítették a biztonságos előrejutást, az ösvény mentén, melyen eljutottunk a csúcs alatti Retyezát nyeregig. Itt ebédeltünk, majd innen fél órás mászást követően sikerült meghódítani a levágott tetejű (retezat=lemetszett) csúcsot. Az élmény leírhatatlan, a kilátás pazar, egyik túratársunk pedig még a hely legendáját is megosztotta, mely eképp hangzik: „Erdély földjének egykoron hatalmas fejedelme felosztotta országát fia és leánya közt. Midőn örökségüket ki akarták mérni, felment a fiú a Retyezátra, a leány pedig a Hargitára; de a mint látta, hogy szebb a bátyja osztályrésze, irigységből óriási ekét hajított feléje, lemetszette vele a hegy csúcsát, és azért viseli az ma is a legyalult nevet oláhul.”

A csúcsról aztán egyesek visszatértek a nyeregbe, hogy a kék háromszög jelzés mentén a Stânişoara völgyön keresztül jussanak vissza a Pietrele menedékházhoz, a bátrabbak pedig a gerincen haladva tértek vissza a táborhelyre. Szinte azonos időben érkezett vissza a két csapat a megközelítőleg 10 órát tartó túra után.

Második napon a sárga háromszög jelzés mentén a Rossz-völgyön keresztül, először ereszkedve, majd jókorát kapaszkodva az elvarázsolt erdőben haladtunk a Pelága nyereg felé, amit 3 órás gyaloglást követően értünk el. A nyereg alatt hatalmas kőtengeren verekedtük át magunkat, majd a hátralévő közel 100 m-es emelkedőt egy meredek, kőmorzsalékkal borított ösvényen tettük meg. A nyeregbe felérve olyan látvány fogadott, amely ismételten feledtette a fáradtságot, egyik oldalon a Rossz-völgyi tavak látszottak, köztük egy szabályos szívecske formájú, tűrkízkék tavacska, a másik oldalon pedig a valamivel nagyobb felületű Pelága tó. A Pelága nyeregben újra kettéváltak útjaink. A csapat egy része a Pelága csúcsot (2509 m) mászta meg, a másik része a völgybe visszaereszkedve a piros kereszt mentén haladt tovább a Galeş tó irányába. Annak ellenére, hogy alacsonyabban haladtunk, útközben mormotával találkoztunk, ami nagy élményt jelentett. A csúcshódító csapat tagjai a gerincen a piros sáv jelzés mentén haladtak tovább a Păpuşa csúcson (2508 m) keresztül a Zárt kapuk felé, amely nem mindennapi teljesítményt követelt a csapat tagjaitól. Szerencsére mindenki sikeresen leküzdötte a veszélyes szakaszokat és a Galeş tóhoz ereszkedtek vissza, ahol egymásra találtak a csapatok tagjai. A találkozás öröme és az 1979 m-es tengerszint feletti magasságban lévő Galeş tó szépsége mindannyiunkat meghatott. Illatos kakukkfüvek virágoztak a tó partján, buja zöld növények díszítették a tavat körülzáró ormokat, a napsugarak lágyan simogattak, minden olyan idilli volt. Itt fogyasztottuk el a jól megérdemelt ebédünket, majd a piros háromszög jelzés mentén érkeztünk vissza a táborhelyre még jó három órás gyaloglást követően.

A harmadik napon, az előző napi nehezebb túrákat követően levezető túrát ajánlott a túravezetőnk. A Pietrele völgyön keresztül araszoltunk felfele a már jól ismert útvonalon a Bukura tó feletti nyeregig, majd a katlanba ereszkedve átharántoztunk a női neveket viselő tófüzérhez. Láthattuk a Lia, Ana, Viorica és Florica tavakat, majd tovább emelkedve és oldalazva a piros pontjelzés mentén felkapaszkodtunk a Tăul Agăţat és Tăul Porţii tavacskákhoz, ez utóbbi partján ebédeltünk. A szieszta nem tartott sokáig, mert a szél feltámadt és megmutatta erejét, ezért a sárga sáv jelzés mentén visszaindultunk a Bukura nyeregbe. Innen még egy utolsó pillantást vetettünk az alattunk elterülő Bukura tóra, magunkba zártuk az elénk táruló fenséges látványt, remélve, hogy lesz még alkalmunk visszatérni valamikor erre a csodálatos helyre. A korábban bejárt útvonalon mentünk vissza a táborhelyre és aki még bírta energiával az felkapaszkodott a Lolája gericre, ahonnan rálátás nyílt mindenik völgyre és a hegység H betűt formázó jellegzetes alakjára.

Utolsó nap kényelmesen megreggeliztünk, madárdallal kísért táborbontás következett és lélekben megerősödve, pozitív energiával töltekezve búcsút vettünk a hegytől, leereszkedve a Cârnic telepen hagyott autóinkhoz.

A hazautazáskor egy órát nyertünk, mivel Piski határában rácsatlakoztunk az A1-es autópályára, amelyen Szebenig jutottunk, majd innen Medgyes irányába tartva zárult a kör és haladtunk a korábban végigjárt útvonalon.

Túravezetőnknek köszönhetően mindannyian szerencsésen érkeztük haza, nagyon hálásak vagyunk, hogy életre szóló élményekkel gazdagodhattunk, melyekre életünk alkonyán is szívesen emlékezünk.

Lejegyezte: Péterffy Ágnes-Katalin