Rozsnyói-szoros körtúra
A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Zsigmond Éva vezetésével, Áldás havának kilencedik napján, egy szép nyári vasárnapon, a szemet gyönyörködtető Rozsnyói-szorosba túráztunk, közel 50-en, egy apró négylábú túratárs kíséretében.
Idejében megérkeztünk a sziklaszoros bejáratához, ahonnan több turistaútvonal indul, emellett sziklamászó utak, via ferratak és piknikezésre kialakított felületek is várják az idelátogatókat.
A patakformázta fehér mészkősziklák és a polipkarokra emlékeztető, zöld mohával borított, szerteágazó gyökérfonatok számos érdekes fotótémát kínálnak mindenütt.
Sebes folyású patak mentén gyalogoltunk felfelé pár kilométert, a piros háromszög turistajelzést követve, közben a szűk szurdok magas sziklafalait csodáltuk. Amikor kiszélesedett a völgy, elhagytuk a patak vonalát és egy meredekebb oldalon kezdtünk kikapaszkodni az avarral borított, vízmosta homokköveken. Az útvonal folyamatosan emelkedett, egyre sűrűbbé vált körülöttünk a növényzet, egy elágazásnál aztán a piros háromszög turistajelzést sárga sávval jelzett gerincösvény váltotta fel, ezen folytattuk utunkat, virágzó szederindákkal átszőtt terepen.
Az elágazás közelében mohával bevont, jókora kőtömböt figyelhettünk meg és a köréje fonódó fák formás gyökérzetét. Amikor kinyílt a horizont a közelebbi Keresztényhavas és kicsit távolabbi Nagykőhavas látványában gyönyörködhettünk és addig mendegéltünk a felfelé is, lefelé is tartó ösvényen, amíg egy kiterjedt, szépséges füves terület tárult a szemünk elé, közepében egy tájba illő, fából ácsolt menedékházzal, muskátlis ablakokkal.
A szívünkhöz szóló Székely tisztásra érkeztünk, amit egy-egy délceg, magányos fenyőfa és a háttérben húzódó sziklaszoros látványa tesz még hangulatosabbá. Ebben az idilli környezetben, az erdőszéli fák lombkoronái alá húzódva fogyasztottuk el elemózsiánkat, aztán az élettől pezsgő menedékház teraszát is felkerestük, ahol csoportképet készítettünk.
A pihenőt követően a Háromfenyő menedékház felé tartottunk, ahonnan a helyenként még hóval borított Bucsecs-hegység teljes vonulata kirajzolódott, különösen a Molnár-fogak csipkézett pereme volt szembetűnő.
A kék háromszög jelzést követve először felfelé tartottunk, majd hangsúlyos ereszkedővel folytattuk a sziklaszorosba való visszatérést.
Útközben újabb csodák fogadtak, egy hatalmas fenyőmatuzsálem, melynek ágai közt játékosan átszűrődtek a fények, aztán a mohapárnás gyökérzettel büszkélkedő bükkóriások a manók birodalmában és az erdő rejtekébe megbúvó sziklatömbök, amiket a hátukon megkapaszkodó fák gyökérfonatai tesznek egyedülállóvá.
A kék háromszöggel jelölt turistaútvonal utolsó szakasza egyre meredekebben ívelt lefelé, az agyagos terep óvatósságra intett, végül mindenki szerencsésen érkezett vissza a völgy aljába, az égbenyúló sziklafalak közé, ahol már ismerős környezet fogadott.
Ezen a helyen, 16 km-es gyaloglást és 600 m-es szintkülönbséget követően a körtúra kiteljesedett.
Csodás élményekkel teli napunk volt, ezúton is köszönjük túravezetőnknek a szervezést.
Lejegyezte,
Péterffy Ágnes-Katalin