Túrabeszámoló

Április 13-án szombaton sor került a CsEKE túraterve szerinti Síposkő túrára. Az előrejelzett szép időnek is köszönhetően szép számban gyülekeztek a túrázni vágyók és miután megtörtént az utazás szervezése, a kocsisor elindult Vasláb/Heveder irányába. 9 óra körüli érkezés után Daday Hunor túravezető ismertette a 12 km hosszúságúra és 750 m szintemelkedésűre tervezett útvonal jellemzőit.

Miután megállapítottuk a 32-es létszámot, a Súgó-barlang közelében meleg holminktól megszabadulva elkezdtük a szokatlanul meredek kaptató legyőzését. Egyik hölgy résztvevőnek ezt sajnos nem sikerült véghezvinnie és rövid tanácskozás után az önfeláldozó sepregetővel együtt visszatértek az autóhoz és hazamentek. Megfogyatkozott csapatunk folytatta a mászást a csicsergő madarakkal együtt örvendezve a korai tavasznak és ennek megfelelő sokféle virág gyönyörködtető látványának. Felérve a hegylábra már kevésbé határozott kapaszkodó következett és néhány beiktatott pihenő után dél körül elértük az első magaslati pontot, az 1531 m magas Hegyes-kő szomszédságában található tisztást. Hiába volt itt asztal meg pad, mindenki számára kényelmesebb volt a fűben megtízóraizni. Rövid séta után elértük a túránk első célpontját, az 1568 m magas Sípos-kő csúcsot, tudva jóelőre, hogy jellege miatt ezúttal nem lesz részünk csúcsélményben. Kárpótolt viszont az itt talált tavaszi sáfránytenger, olyannyira, hogy a hölgyrésztvevők mind mögéje gyűltek egy rögtönzött “csúcsfotóra”. Eddig a pontig 5 kilométert tettünk meg, viszont a szintemelkedés nagy részét. Egyik túrázónő itt érdeklődött a Sípos-kő nevének eredetéről, a vezető erről sajnos nem tudta tájékoztatni, viszont kiderült, hogy az illető főleg azért volt erre kíváncsi, mert ő is azt a nevet viseli … Ezután elhagytuk a gerincet és ereszkedni kezdtünk a Kovács Péter hágó irányában, de ezúttal nem az ott kijelölt Olt-forrás elérése volt a cél. Sajnos ezen a szakaszon szembesülnünk kellett a felbolydult természet erejével, egy széldöntés nyomai sosem jelentenek szép látványt. Próbáltuk ennek a jó oldalát nézni, és legalább élveztük az így keleti és déli irányban kitárulkozó látványt, és a tiszta időnek is köszönhetően számba vehettük a jól ismert csúcsokat, a Vit-havastól a Fekete-Hagymásig. Ugyanitt készítettük el a “hivatalos” csúcsfotót is, élve a kínálkozó háttér lehetőségével. Innen átvágva az újonnan keletkezett tisztáson, a Sóvető-völgybe tartó erdei úton oldalaztunk a túravezető szerinti “igazi” Olt-forráshoz, mivelhogy ez az ág hosszabb, mint a fent említett. Sajnos itt is pusztítást végzett a vihar, eltűnt a hajdanán kiépített csorgó és az ezt jelző tábla is, a múltbeli fotók tudják igazolni csak, hogy ezek nemrég még megvoltak. Optimizmusra adott okot, hogy már elkezdődött az elpusztult erdőrész újraültetése, talán egy új tábla is kerül majd oda, ha megnőttek a fák. Innen nagyjából toronyiránt, követve a fakitermelő utakat, visszamásztunk a Sípos-kő ikercsúcsára. Erről a pontról délnyugat és nyugat felé nyílik szép kilátás, a Nagy-Hagymástól kezdve, a Csíki-havasokon és a Hargita-hegységen keresztül a Görgényi-havasokig. Rövid pihenő után leereszkedtünk a Lok-nyeregbe és a bővízű forrás mellett elfogyasztottuk maradék ennivalónkat. Már csak egy órás séta maradt hátra túránkból, aminek egyetlen nehézsége a sáros részek kikerülése volt. Visszaérve járműveinkhez, aznapra búcsút vettünk a tájtól és azoktól is, akik nem vehettek részt a Marosfőn megejtett “túraértékelésen”.