Széphavas - az angyalok tisztása

Napisten havának tizedik napján, Pünkösdhétfőn a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Szakáli Mária túratársunk vezetésével, a széphavasi Szentlélek kápolna búcsújára zarándokoltunk harminchaton.  

A zarándok nem siet, elmélkedik, szemlélődik, átadja magát és részese lesz annak a csodának, ami körülveszi.

Itt a Fügés tető környékén, ahonnan gyalogosan elindultunk, kezdődik a csodavilág, amely végigkísér a nap folyamán.

Mi sem siettünk, jó ráérősen, nyugodt tempóban haladtunk, megcsodáltuk a Teremtő alkotta színes világot.

Szemet, lelket gyönyörködtető kép fogadott minket a tetőn, amerre a szem ellát a szivárvány minden színében pompázó vadvirágok, melyek látványa, illata mesébe illő.

Itt élnek a legszebb törpe orchideafajták, a halványlila bibircsvirág, az élénkebb lila pettyes levelű kosbor, kék színben ragyognak a tárnicsok, törpe nőszirmok, nefelejcsek, az imola és iszalag, fehér szirmait bontogatja a Salamon pecsétje és a szélben ringatózó nárciszképű szellőrózsa, itt növekednek a fehér és rózsaszínű bársonyos macskatalpak, a fehér és rózsaszín közötti átmenetet képező pozdorok, a sárga színű zergeboglár kecsesen kiemelkedik társai közül, a szintén sárga vadrepce olyan kellemes illatot áraszt, hogy nehéz tőle megválni.

Néhányan betérünk a „madárnyelven” csak „cipőboltnak” nevezett helyre, ahol a ritka kincsnek számító Boldogasszony papucsait csodálhattuk meg.

A gyimesi kaszálóknak párja nincs a környéken és kijelenthető, hogy Európában is egyedülálló az a biodiverzitás, ami az itteni gyepterületeken fellelhető.

Nekünk valahol természetes ez a sok vadvirág, máshol elképzelni sem tudják, hogy még léteznek ilyen területek. Mint túravezetőnk elmondta, ezt a részt egy évben egyszer kaszálják, így a növénypopulációk élettere háborítatlan. Sok hasznos információval gazdagodtunk a nap folyamán túravezetőnknek köszönhetően, a növényvilágról és földrajzi, történelmi vonatkozású ismeretekről egyaránt.

A Pogányhavasra érve elénk tárult az egész Csíki-medence. Itt Nagy Attila túratársunk tartott részletes ismertetőt a környező hegyekről. A Tusnádi-szorostól kezdődően szép sorba vettük a Hargita vonulatának csúcsait, aztán észak felé elkalandoztunk a Gyergyói-havasokba és Nagyhagymás hegységbe, végül visszatértünk a Csíki-havasokba és a Csomáddal zártuk a kört, végigpásztázva a környező hegységeket.

Az emlékkereszttől beereszkedtünk a menedékkunyhóhoz, volt, aki a Szent László emlékhelyet is felkereste. Csoportképet készítettünk és továbbhaladtunk a Küpüs-kút érintésével a Széphavas felé.

Az úton sorra kerültek el minket a mindenféle motorizált járművek, kétkerekűek, négykerekűek, egyik nagyobb, mint a másik, egyik hangosabb, mint a másik, mennyivel szebb, jobb, tájba illőbb lenne, ha ezen a szakaszon csak gyalogosan közlekednének, biciklivel, lóháton, így az embereknek lenne idejük megszemlélni Isten csodáit, amelyek körülvesznek. Mert bizony van itt látnivaló, és aki elsuhan mellette, az mit sem tapasztal ebből a lelket simogató világból.

Ha balra nézünk, ameddig a szem ellát összefüggő élénksárga zergeboglár mezők és távolban a Hargita vonulata, ha jobbra tekintünk, fehér lepelként borítják a területet a hófehér nárciszképű szellőrózsák, mögöttük a Csíki havasok panorámája. Ami itt a vándort fogadja, az valami gyönyörűség, szavakban nehezen visszaadható.

A kiinduló pontról mindössze 6 km-t tettünk meg és elértük a Széphavast, tetején a rotundával. Mivel volt még időnk a szentmise kezdetéig bementünk a kápolnába egy kis elcsendesedésre, aztán hátrasétáltunk a gerincen egy kilátóponthoz, ahonnan a „Patakországot” fentről szemlélhettük.

Két órakor vette kezdetét a szentmise, amelyet Bátor Botond pálos szerzetes celebrált. Van valami különös abban, amikor egy szabadtéri katedrálisban tartanak szentmisét.

A nap gyönyörűen ragyogott ránk, a szellő fuvallatában a Szentlélek érintését érezhettük, a prédikáció a hely szelleméhez tökéletesen illeszkedett.

Körülöttünk a távolban dörgött az ég, helyenként megnyíltak a felhőcsatornák, összekötve az eget a földdel, de csodával határos módon a nagyidő elkerülte a kápolna környékét.

A Széphavason, egy szép helyen, egy szívhez szóló történettel, Wass Albert Angyalok tisztása című meséjével ajándékoztak meg minket, melyből megosztok egy rövid részletet:

„…Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.

És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved

és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,

egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket

ember számára megteremtett az Isten.

A jóságot, a szeretet és a békességet…”

 

Ebben volt részünk nekünk, Széphavason - az “angyalok tisztásán”,  Napisten havának tizedik napján, Pünkösdhétfőn.


Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép