Tavaszi hírnököket keresve a Bodoki-havasokban

A tavasz ellenére, kikelet havának 26. napján is fagyos reggel köszöntött, amikor kiléptem a ház ajtaján, de mivel az előrejelzés jó idővel kecsegtetett, így nem törődtem a hideggel és útnak indultam, hogy találkozzak túratársaimmal a megbeszélt helyen.

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében ezúttal a Bodoki-havasokba vezetett utunk. Málnás falu alsó végénél található parkolóban volt a reggeli gyülekező, 8 óra 45 perckor. Sokan autókkal jöttek, de akadt, aki a vonatozást részesítette előnyben. Miután mindenki megérkezett, útrakészen a gyalogtúrára, túravezetőnk, Kozman Zsolt köszöntötte a csapatot és a már megszokott számlálás után, aminek az eredménye 47 volt, elindultunk a kék jelzésen az első célpontunk felé. Útközben még két túrázó csatlakozott hozzánk.

Kelet felé haladva, a Herecz-patakon átkelve egy meredekebb emelkedőhöz értünk. Lassabb léptekkel haladtunk felfelé a bükkfák között, ahol már cinegék és erdei pintyek hívogatták a tavaszt, néhányan észrevettünk egy, az avarban rejtőző pirosló hunyort, örömünkbe hamar le is fotóztuk ezt a kis lilás színű kora tavaszi növényt. Még néhány emelkedő és megérkeztünk gyalogtúránk első megállójához, a Herecz várához, melynek romjaiból nem sok maradt meg. Halmok, bemélyedések, falmaradványok sejtetik, hogy régen itt állt a vár.

Túravezetőnk röviden bemutatta a várat, melynek alapja ovális alakú volt, bejáratának kapubástyája a keleti oldalon helyezkedett el. A várat egy most is jól kivehető vársánc vette körül. 1827-ben gróf Mikó Miklós lebontatta, e falakból építette fel kastélyát.

Megállónk után tovább haladtunk Kincsás vára felé. Kisebb-nagyobb emelkedőket leküzdve megérkeztünk egy hegyi menedékhez, mely a Kincsás-tető és a Bodoki-tető közti nyeregben található.

Itt egy rövid pihenőt tartottunk, majd aki akart az a menedéknél maradt, de a csapat nagyrésze felkapaszkodott az 1053 méter magasan fekvő Kincsás-tetőre, ahol az egykori Kincsás vára állt. A várról már romok sem árulkodnak, csak egy tábla jelzi annak helyét. Az elhangzottak szerint a várat valamikor a bronzkorban építhették, s mint ahogy azt a neve is sejteti, akkoriban jelentős kincskereső tevékenység folyt itt.

Amint egyre közelebb értünk a csúcshoz előbukkantak a várva várt hóvirágok, rögtön neki is térdelt a csapat nagyrésze telefonokkal, fényképezőgépekkel, hogy lencsevégre kaphassa őket és mivel, mindent a szemnek, de semmit a kéznek alapon gyönyörködtünk bennük, így tovább is haladtunk.

A Bodoki-tetőről (1194 m) tiszta időben szép kilátás nyílik Alsó-Háromszékre, a Bucsecs-hegységre, Csukás-hegységre, Királykőre, illetve a Fogarasi-havasokra. Nyugati irányba a Baróti-hegység helyezkedik el. A csúcsfotó után úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk utunkat északi irányba egy szélvédettebb helyet keresve, ahol elfogyaszthatjuk otthonról hozott elemózsiánkat. Nemsokára ráakadtunk a célnak megfelelő helyre, melyet borókabokrok védtek a széltől s mivel napos oldalon feküdt, már hó sem borította.

Ebédünket elfogyasztva, jóllakottan indultunk tovább, s mivel északi oldalon voltunk gyakran lábszárközépig ért a hótakaró. A naposabb részeken még elő-elő bukkantak a hóvirágok, de többségük még a tavaszra várt. Emelkedőket lejtők követtek, ahogy a gerincen haladtunk előre, majd eltértünk nyugati irányba Málnás falu felé, érintve a Prédikáló-követ, ahol kihagyhatatlannak véltünk egy újabb csoportkép készítését. Egy erdei úton haladtunk egyre lejjebb, mely néhol eléggé meredek és csúszós volt, de nem szegte kedvünket, mert nemsokára baloldalt a fák között egy hóvirágmezőre lettünk figyelmesek. Ezen az alacsonyabb fekvésű helyen már régebb elolvad a hó, így a virágok is szép nagyok voltak. Néhány kilométer megtétele után beértünk a falu központjába, mely egyben a közel 20 kilométeres túránk végállomása volt.

Tartalmas és élményekkel teli napot köszönhetünk túravezetőnknek és mindazoknak, akik e csodás napsütötte szombaton velünk tartottak.

 

Lejegyezte, Hajnód Katalin

Csíkszereda