Túrabeszámoló

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Kassay János (Janó) vezetésével, 2020. Fergeteg havának 18. napján a Csíki-havasokba túráztunk, a Naskalatra (1550 m) tartottunk, a 32-es Határvadászok útján.

Csíkszeredából reggel 9.00 órakor, a sűrű ködből indultunk, Szépvíz határában már napsütés fogadott, a tó feletti fenyőerdő koronái fényben fürödtek, a tó szomszédságában a ködfoszlányokon keresztül utat tört magának a napsugár, sugallva, hogy ragyogó nap vár ránk.

Kevéssel tíz óra előtt érkeztünk Hidegségbe, gyalogtúránk kiinduló pontjára. A Fatányéros panzió előtt túravezetőnk köszöntötte a résztvevőket, majd számba vettük egymást, 42-en gyűltünk össze, s olyan is volt köztünk, aki korabeli katonai egyenruhába érkezett, mivel a 32-es Határvadászok útjának egy szakaszát készültünk bejárni.

Túravezetőnk a Csíki-havasok kőzettani felépítéséről, elhelyezkedéséről és a túra tervezett útvonaláról beszélt, s a helyismereti bemutatót követően elindultunk a főút mentén felfelé. Kovás pataka szádánál, a határvadászok útjáról tájékoztató tábla van elhelyezve és Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj című könyvéből idézetet olvashatunk, itt tértünk le az aszfaltozott útról, hogy a Kovás patak jobb oldalán, a sárga kereszt turistajelzés mentén megközelíthessük a Csíki-havasok Naskalat nevű tömbjének gerincét.

A Kovás-patak völgyét követve, először házak között haladtunk, majd ezeket elhagyva már a patakmederben folytattuk utunkat. Az út folyamatosan emelkedik, s a jelentős szintkülönbség időnként pihenőre késztette a csapat tagjait. Nehezítette a haladást, hogy néhol a patak vize teljesen elöntötte az utat, így helyenként az emelkedő rész tükörjéggel volt tarkítva.

A jeges részeket elhagyva havas terepen folytattuk utunkat, innen kezdődött az igazi emelkedő, egy nem túl hosszú, ám annál meredekebb szakasz a fenyőerdőn keresztül. Amikor ennek végéhez értünk, éppen delet ütött az óra, kijutottunk egy napsütötte tisztásra a Naskalat gerince alatt, ahol rövid pihenőt tartottunk, s raktároztuk a simogató nap melegét.

12.30-kor már az emlékkeresztnél voltunk és ennek szomszédságában található Kondra keresztnél, melynek történetét megosztotta velünk a túravezető. Innen a keresztektől szépen látszik az alattunk elterülő Patakország, a völgyben hosszan elnyúló Hidegség-pataka takaros házaival, a völgyön túl a távolban a Tarkő-hegység vonulata látszott.

A gyephavas tetején folytatattuk utunkat, immár a piros sáv gerincjelzés mentén, az Egyeskő 60 teljesítménytúra útvonalán, letérve a sárga kereszt jelzésről, a 32-es Határvadászok útjáról, amely innen lefelé tart a felcsíki települések irányába. Mi a gerinc mentén északra tartottunk a Naskalat csúcs irányába. A csúcs után az észak-nyugati irányt követve egy újabb keresztet érintve csodálatos panoráma tárult elénk.
Kitárulkozott a festői gyimesi táj, nyugaton a Csíki-medence a Hargita hegyvonulatától övezve, ennek folytatásaként a Görgényi-havasok, északon a Csalhó tömbjét láthattuk, előtte a Békás-szoros térségét és hozzánk közelebb a Nagyhagymás impozáns sziklatömbjeit.

A tiszta időnek köszönhetően délen a Csukás, Nagykőhavas, Királykő, Bucsecs és Fogarasi-havasok vonulatai is láthatóvá váltak. Keleten a Csíki-havasok vonulatát kémleltük, próbáltuk beazonosítani legmagasabb pontját, előző heti túránk helyszínét, az Úz-völgye felé emelkedő Saj-havast (1553 m), amit innen sajnos nem láttuk, de a Kotumbát igen.

Naskalaton ilyen gyönyörű időben ritkán van részünk, még az ismert népdal is úgy hangzik, hogy Naskalaton esik az eső…, amit nem mulasztottunk el elénekelni a hegy tetején, az utolsó keresztnél, ahol csoportkép is készült.

A gerinc vonalát elhagyva, hó nyelveken becsúszkálva, egy szélvédett helyet kerestünk, ahol elfogyasztottuk ebédünket. A lejutáshoz egy másik útvonalat választottunk, amelyre a Kondra-keresztnél csatlakoztunk, érintve azokat az esztenákat, melyeket nyári időszakban egyáltalán nem lehet megközelíteni.

Jó választásnak bizonyult ez a szakasz, amely fenyőerdős részeken keresztül vezetett, szép, havas úton, valamivel enyhébb ereszkedőkkel. Az út vége azonban izgalmassá vált, amikor beértünk a Szalamás patak völgyének felső szakaszába, itt újabb meredek lejtők, eljegesedett részek következtek, s bizony jó szolgálatot tettek a hágóvasak, amelyek használatára gondos túravezetőnk előzetesen felhívta a figyelmet.

Szerencsére mindenki épségben leért az aljba, s túravezetőnk szavaival élve, mivel a hidegség után jólesik egy kis melegség a túra végeztével többen a Fatányéros panzióba tértek be egy kis melegedőre, mielőtt hazaindultak.

A CsEKE túratervben szereplő soron következő programokról is ízelítőt kaptak a jelenlévők, bízunk benne, hogy csatlakoznak hozzánk legközelebb is.

Péterffy Ágnes-Katalin