Vándor láss! túrasorozat: A túratéma, a tölgyesi csata (I.világháború)

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület keretében 2021. októberében elkezdődött a Vándor láss! témás túrasorozat, amelyben hadtörténelmi, irodalomtörténeti  vagy más kultúrtörténeti téma ötvöződik majd a gyalogtúrával.

Az első Vándor Láss! túra során a szalárdi völgyzár nyomait kerestük, a  november 5-i második Vándor láss! túra témája ugyancsak hadtörténeti. A Nagyhagymás hegység északi gerincén túrázunk a Vithavasra és vissza. Kb. 25 km-es útvonalunk mentén az első világháborús harcok nyomaira, elhagyott haditemetőkre és lövészárkokra bukkanunk.

2021 novemberében múlt  105 éve, hogy 1916. november 4-11. között  ezen a környéken zajlott a tölgyesi csata amikor a cs. és kir. XXI. hadtest sikeresen áttörte az orosz arcvonalat meghiusítva  az orosz hadsereg támadását.

A Pongrác tetőről indulva, a régi Lapos útján, nem is egy hanem egyidejűleg két hegységben gyalogolva,  hamarosan elérjük a Nyerges nyakat. Ez egy nevezetes pont, mert itt válik újra szét Gyergyói Havasok főgerince a Nagyhagymás hegységtől. Ugyancsak itt volt valaha, a  XX. század eleji nagy fakitermelések idejében korabeli technikai csúcsteljesítménynek számító, Vinkli puszta-Nagy György patak száda közti sodronypálya egyik állomása, ami  mára nyomtalanul eltűnt. Frissen lépkedve elmegyünk a Kishavas majd a Likas alatt és meg is érkeztünk a Vinkli pusztára. Itt érdekes dolgot látunk, mert a már említett sodronypálya kezdetének alapjai itt még jól megmaradtak.

Ide már közel van a Fügés nyak ahol első világháborús haditemető volt, amit később elköltöztettek. A költöztetés során rengeteg hadianyag, lőszer is előkerült.

Miközben kellemesen süt ránk a meglepően erős novemberi nap „elmerülünk„ túránk témájában.  Hadtörténeti térképek segítségével idézzük fel 1916 novemberét. A Tölgyes környékén zajlott háborús eseményekről keveset beszélnek, keveset emlékeznek, pedig a történések és nyomaik is Erdély  történelmi örökségének részei.

Ennek oka talán az , hogy az itteni harcok előzménye az első világháború egy olyan fordulata ami kimondottan ellentmondásos jellegű. Iskolapéldája annak, hogy ugyanaz a történelmi esemény teljesen mást jelenthet a különböző etnikumoknak.

1916 júniusában már két éve folyik az első világháború. Az Osztrák Magyar Monarchia a Központi Hatalmak oldalán harcol. Románia semleges, bár a Magyarország területén élő román etnikummal történő nemzeti egyesités politikai vonala egyre  hangosabb. 1916-ban a Verdun-i csata német kudarca majd a Bruszilov offenziva orosz sikere után Románia is belép a háborúba az Antant Hatalmak oldalán. 1916 augusztusában három román hadsereg hatol be Erdély területére ahol a kis létszámú osztrák-magyar 1. hadsereg  tartózkodik A legalább hét-nyolcszoros túlerőben levő román haderő elfoglalja Székelyföldet, Barcaságot szeptember végére eljut a Maros vonaláig. Ekkor a harctérről visszarendelt osztrák –magyar hadosztályok, német segitséggel megállítják őket és elkezdődik  a román visszavonulás. 1916 október közepén a hadi események már a Kárpátok hegyeiben zajlanak, a 9. német hadsereg a déli hágókon behatol Romániába, 1916 december elején elfoglalja Bukarestet. A román haderő a Szeret vonaláig vonul vissza. Ezalatt a Keleti Kárpátokban „véres állásháború” zajlik, mert 1916 október végén orosz egységek váltják fel a román  katonákat.

Az 1916 augusztus-októberi eseményeket a román történetírás a jogos nemzetegyesítő törekvések megvalósulásaként értékeli, a román hadsereg tisztjei, katonái nemzeti hősök. A székelyföldi magyar etnikum számára ezek az események a „román betörés” eseményei, amikor néhány nap alatt mindenkinek menekülni kellett, Csíkszereda leégett  stb. Az 1916-os történelmi események teljesen mást jelentenek a román és magyar embereknek,  és a XXI. században s az Európai Unió keretén belül  minden etnikumnak joga van úgy megélni a történelmét ahogy azt ő érzi. A jelen nagy kihívása, kölcsönösen elfogadni a másik álláspontját, tisztelni azt és megérteni, hogy mindez történelmi múlt és nem  irányul egymás ellen.

„Az elméleti bevezető” után, elhagyjuk a napos, gyönyörű Fügés nyakat, és előttünk magasodik a Vithavas (1609m) hívogató sziklatömbje. Ha jobbra térnénk a Lapos útja mentén közel van egy újabb világháborús emlékhely, a Cseh temető, ami utal arra, hogy az itt harcoló alakulatok a Monarchia mennyire különböző területeiről származtak. De mi most balra térünk és a sziklás ösvényen négykézláb és néhol kötélkorlát segítségével kapaszkodva egyre jobban kitárul előttünk a környék. Látjuk a Putna völgyét,  Gyergyótölgyes települést, a Hegyest, a Paltinis-t, Zsedán havast, a Vithavas-Laposfeje gerincet, a Békás szoros szikláit. Az 1916. november 4-11. között itt zajló harcokat az orosz és osztrák-magyar csapatok között, tölgyesi csata néven  emlegetik. És itt „átadjuk a szót” Casimir von  Lütgendorff  altábornagynak, az osztrák –magyar  császári és királyi XXI. hadtest egykori parancsnokának aki 1934 –ben irja meg visszaemlékezéseit a harctéri naplója alapján.

„november 4, …az ellenség  tegnap és ma megkezdte támadásait…Bitca Arsurilort az ellenség elfoglalta, Zsedány h. szintén az ellenség birtokában van…ha az ellenség folytatja tevékenységét, a jelenlegi erőviszonyok mellett további eredményre számithat…

November 6,…reggel a 72. gyaloghadosztály jobb szárnya ellen erős támadás indult, amely miatt ezt a szárnyat vissza kellett húzni…

November 7, …ma a frontot tartani kell. Holnap mi támadunk, akkor pedig minden másképp lesz…..a 4. dsidás ezred lövész osztagát Paltinisen átkarolva megtámadták… azután a Vithavasnál hátrább kellett húzni…hogy Vithavas –Laposfeje hatalmas gerincét védelmezzék..

November 8,..a régen óhajtott támadás napja , tiszta , hideg téli nap volt…a  bajor 10.gyaloghadosztály győzelmes , gyors lökéssel a Batca Rotunda, Denulinor , K. Obcina  1141 gerincig nyúló terepet elérte…

November 9,..délben már a mi csapataink voltak Tölgyesen…

November 10,…A Vithavasról előrenyomult 72. hadosztály…

November 11,.. heves harc a Batca Arsurilor sziklacsúcs birtokáért , amelyet aznap a derék honvédek  rohammal elfoglaltak…a XXI. hadtest ünnepnapja volt..a tölgyesi győzelmes áttörés után a Gyergyó-medence véglegesen megszabadult az ellenségtől…”

 

Visszafele indulunk, fülünkben kicsit még visszacsengenek a háborús napló mondatai. S tudjuk szép nap volt a  mai, napos, meleg  és mindenekelőtt békés nap.

Kedves Zsuzsanna túravezető

Fotó: Kedves Ferenc

Túra kép