Túrabeszámoló

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Szakosztályának (CsEKE) szervezésében, Balázs Bécsi Rozália és Kocsis György  vezetésével 2022 május 7-én egy rendkívül érdekes, szép és látnivalókban gazdag helyre, a Vargyasi –szorosba, túrára indultunk.

Bár az utóbbi néhány évben ezen túránik alkalmával mindig esős volt az időjárás, ezúttal szerencsések vagyunk mivelhogy kellemes napsütéses idő ígérkezik.

Nyolc órára érkeztünk a Kalibáskő menedékház melletti találkozóhelyre. Miután összegyűlt jókora csapatunk bemutatkozás és számolás következett. Ezután elindultunk a keskeny kanyargós úton lefele Kirulyfűrdő írányába. Az útmenti borvíznél megálltunk pár pillanatra ahol kinek szüksége volt feltölthette a napi ívóviz készletét.

A Kiruly sarkánál balra letértünk a főútról egy keskeny földútra, átkeltünk egy fahídon mely kissé kihívást jelentett a kisebb autóknak. Leparkolva autóinkat egy rövid eligazítás után tele lelkesedéssel elindultunk az érdekesnek ígérkező gyalogtúránkra. Átkeltünk egy kis pallón a Vargyas patakán és annak folyását hol közelebbről hol távolabbról követve pár kilométer megtétele után elérkezünk a szoros felső bejáratához. Innen a sárga sáv jelzésen kezdünk emelkedni a Kőmező írányába. Felérve a tisztásra túravezetőnk Balázs Bécsi Rozália és Kocsis György bemutatják a helyszínt biológiai, történelmi és  földrajzi szempontból, sőt meg a legendák által ránk hagyott örökséget is feleleveníthettük általuk.

 „Erdély délkeleti részén, a Keleti-Kárpátok ún. Középső csoportjához tartozó Persány–Rika és a Dél-Hargita találkozásánál található. 1000 ha-on természetvédelmi terület, ebből 800 ha a Hargita megyei Homoródalmáshoz és 200 ha a Kovászna megyei Vargyashoz tartozik. Geológiai kialakulásáról annyit, hogy a földtörténeti középkorban a hegyképző fázisok eredményeként alakult ki az a mészkő rög, mely összekötő kapocs a Királykő mészkő szirtjei és a Nagyhagymás mészkő hegysége között. Ez a mészkő rög a földkéreg mozgásai következtében előbb lesüllyedt, majd a Hargita-hegység vulkáni tevékenységéből származó törmelékkel beborítódott. Egy úgynevezett Plató képződött, amelyen aztán az egyetlen Hargita-hegységben eredő erdővidéki Vargyas-patak, megkezdi völgyalakító munkáját. Így alakult ki a 4 km hosszú szurdok 200-300 méter magas sziklafalaival, amelyek  oldalában 5, 20, 40 és 70-100 m magasságokban a patak szintje felett jelenleg 125 barlangot tartanak számon. Az ötödik szint is kialakulóban van a patak szintjén. A legnagyobb az Almási-barlang (Kőlik–Orbán Balázs-barlang–Nagy-barlang), amelynek négy természetes bejárata van 20 méterre a patak szintje felett. A járatok összhossza 1527 m. Még említésre méltó nagyobb barlangok: a Lócsűr, a Kőcsűr, a Tatárlik. Ezek a barlangok menedékül szolgáltak az itt élőknek a török- és tatárdúlások alkalmával és egyéb veszedelmek idején”.

A Kőmezői kis forrastól  indulva kapaszkodtunk fel a közelben lévő igencsak meredek „Kiláto-kőre” ahonnan győnyörű kilátás nyílik a sziklás szurdokra. Lefele jövet jól látható a régi nevén „Almási-barlang”, a szoros legismertebb és egyben legnagyobb barlangjának bejárata. Túravezetőink ráírányitják figyelmünket a közelben lévő méretes mogyoróbokrok oltalmát élvező, a hagyományok szerint a tatároktól való szerencsés megmenekülés emlékére épített Tatárkápolna romjaira. A kápolna hűvös csöndjében elmondtunk egy imát, ezután eddigi szokásunktól eltérően nem a piros pont jelzésű Farkas ösvényen indultunk tovább, hanem túravezetőnk szavait idézve „expedicióra” , az eddig általunk még nem ismert útvonalon a 930 m  magas „MÁL- tetőre”. Itt következett túránk legmegerőltetőbb része, ugyanis igen rövid távon jókora színtkülömbséget küzdöttünk le. A tisztásra kiérve elállt a lélegzetünk, szemetgyönyörködtető körpanorámában volt részünk. A tiszta napsütéses időnek köszönhetően jól láthattuk a napsütésben pompázó Bucsecs hófödte vonulatát, a kis és nagy Királykő hegységet, a Fogarasi havasokat, ellenkező írányból pedig a Hargita hegység csúcsai közül laáthatóak a Feketehegy, Kakukkhegy, Kőhíd és Kövesdomb. Rövid fotózkodás után lefele vettük az írányt a meredek oldalon harántolva elértük  a Farkas ösvényt, leerszkedtünk a szurdok vargyasi bejáratához. Itt a napsütötte tisztáson elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Kis pihenő után visszafele indultunk most már a szurdok-völgyben. Útközben megcsodálhattuk a Vargyas patak szabdalta gyönyörű sziklaszorost, melyet számos, a patak által létrehozott mészkőképződmény díszít. A vőlgyben több impozáns égbenyúló sziklát, függőleges és meredek hegyoldalakat láttunk.  Megcsodálhattuk  a mészkőtornyokat Galambok tornya, Csala tornya valamint számos mészkő ormot és barlangot. Fejlámpákkal felszerelkezve  csapatunk egy része meglátogatta a „Lócsűr-barlangot”, míg a legügyesebbek felkapaszkodtak a „Tatár- lik” kisbarlangba, aminek jellegzetessége a sziklákból kialakult bagoly szempár alakzat. Átkelve a soron következő függőhídon, jobbra kanyarodva az Orbán Balázs – barlanghoz érkezünk. Kiváncsian lépkedtünk fölfele a barlang bejáratához vezető vashágcsón. Ez a barlang a legméretesebb az itt feltártak közül és itt  találhatő az ország legnagyobb, 19 fajt számláló denevér populációja. Tovább haladva a Vargyas vizének hol a jobb hol meg a bal partján, átkelve 13 lengő függőhídon, elérjük a szurdok felső bejáratát. Megilletődve a sok érdekes látnivaló gyönyörűségétől, kis pihenő után vissza indulunk a sárga jelzést követve autóinkhoz. A visszaúton  alkalmunk adódott ismét  megcsodálni a szépséges tavaszi virágokat és érezni az éppen most virágzó vadorgona bódító illatát. Megérkezvén a kiinduló ponthoz, 21 km és 500 m színtkülömbség megtétele után túravezetőnk Balázs Bécsi Rozália megköszöni a részvételt mindanyiunknak.  Természetesen mi résztvevők tartozunk köszönettel.

Tisztelettel köszönjük Balázs Bécsi Rozália és Kocsis György túravezetőknek a munkáját, odafigyelését, energiáját amit befektettek, hogy minél több értékes helyi információval gazdagodhasunk, hogy ne csak nézzük hanem lássuk is a természetnek e szépségét és különlegésségét, valamint, hogy gondoskodtak arról hogy csapatunk minden tagja jól érezhesse magát.

 

Lejegyezte,

Gergely Anna