Túrabeszámoló

2022. március 8-án, immár hatodik alkalommal szervezte meg a csíkszeredai Városháza a Litzmann emléktúrát az Úz-völgyében, amely az első világháború egyik kiemelkedő mozzanatának állít emléket.

1917. március 8-án, pontosan 105 évvel ezelőtt, Karl Litzmann tábornok vezetésével a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred és a 39. honvéd hadosztály egységei visszafoglalták a stratégiai jelentőségű Magyaros-tetőt az Úz-völgyében az orosz csapatoktól.

2017-ben, a csata 100 éves évfordulóján a csíkszeredai polgármesteri hivatal kezdeményezésére első alkalommal szerveztek emléktúrát ezen a helyszínen, azóta minden év márciusában megemlékezünk a hősies küzdelemről, végigjárva az egykori honvédek útvonalát, közösen imádkozva eleinkért.

Idén 31 résztvevő gyűlt össze a kora reggeli órákban Csíkszeredában, hogy a szervezők közreműködésének köszönhetően együtt utazhasson az 50 km távolságra található helyszínre, a gyalogtúra kiindulási pontjára.

Az Úz-völgyéből 8.30-kor indultunk tovább a résztvevők köszöntését és az ismertetőt követően, amely a egykori telephelyről és az itt zajló eseményekről nyújtott részletes információkat.

Március 8-ra való tekintettel, Ráduly Róbert Kálmán, a program kezdeményezője külön köszöntötte a résztvevő hölgyeket, majd vezetésével elindultunk a hegytető felé tartó úton.

Elhaladtunk a kis hadikápolna mellett és jó ütemben haladva tettük meg az első 2 km-t egy enyhén emelkedő erdei úton, egészen az erdészházig.

Ez jelentette túránk első, bemelegítő szakaszát, innen kezdődött csak az igazi kihívás, ugyanis a távolság nem volt nagy (megközelítőleg 5 km), ám a szintkülönbség annál nagyobb volt a rövid szakaszon, legalább 700 m-es.

A második szakaszban, a javarészt lombhullató erdőben, négy igen meredek oldal magasodik előttünk, egyenként körülbelül 100 m-es hosszúságban, kövekkel tűzdelve, mindegyik után egy kevés pihentető rész következik. Nemcsak meredek, hanem csúszós is a terep, a hó alatt megbúvó avarszőnyeg, ágak és sziklák komoly kicsúszásokat eredményeznek.

Amikor ilyen helyen fogytán az erőm, mindig arra gondolok, hogy mi mégiscsak könnyű helyzetben vagyunk, milyen nehéz lehetett a honvédeknek, akik felszereléseiket cipelve és az ellenséges csapatok veszélyétől fenyegetve kellett helyt álljanak ezen a terepen.

A második szakasz leküzdése után kiérünk egy tágas tisztásra, ahol a szél munkájának köszönhetően már sokkal nagyobb havat taposunk, itt bevárjuk társainkat. A csapat jól halad viszonylag egy tömbben sikerül mindenkinek tartani a lépést.

Rövid pihenőt tartunk, a tiszta időnek köszönhetően csodálatos panoráma tárul innen elénk, a Csíki-havasok és Háromszéki-havasok vonulatai egyaránt szépen látszanak.

Innen kezdődik a harmadik szakasz, a pusztát átszelve mostmár sűrű fenyőerdő között folytatjuk utunkat, egy alig kivehető, nagyon keskeny ösvényen, amelyet hatalmas hó borít de alul jéges, jobb oldalunkon a hegyoldal, bal felünkön egy jó meredek lejtő befelé. Ezen a szakaszon egyensúlyozunk több-kevesebb sikerrel, a besűrűsödött, hóborította fenyők és borókák között végül megtaláljuk a legmagasabb pontot, a Magyaros-tetőt, ahol együtt imádkozunk a hősökre emlékezve.

A már ismert útvonalat követjük visszafelé egy darabig, aztán újabb emelkedőt követően, az egyre sűrűbb erdő között, a hegygerinc peremén közelítjük meg a következő kúpocskát, a Litzmann-csúcsot, amit emléktábla jelez. Itt is közös imára kulcsoljuk kezeinket és hálát adunk, hogy mindannyiunknak sikerült elérni erre a helyre.

Mostmár csak a visszafelé vezető út van hátra, új szakaszon törjük az érintetlen, vastag hótakarót, közben szépen elkezd havazni, olyan a környék mint karácsony közeledtével, semmi sem emlékeztet még Kikelet havára. Egy meredek oldalon tapogatózunk lefelé és kisvártatva bekapcsolódunk a korábban kitaposott keskeny ösvénybe, innen már ismert útvonalon haladunk.

A lefelé vezető út időben rövidebb és kevésbé megterhelő, mivel az igazán meredek szakaszokat sikerül kiváltani egy alternatív erdőkitermelő út használatával, ezen jutunk vissza 14.00 órakor a hegy aljában álló erdészházig, ahol jólesik a pihenés és az időközben újra előbújó nap simogató melege.

Már csak az utolsó 2 km megtétele van hátra, amit egy 45 perces sétával vezetünk le, 15.00 órára már a táborhelyen vagyunk, a csíkszentmártoni közbirtokosság területén, ahol finom, meleg ebéddel várják a megfáradt túrázókat a házigazdák.

Köszönjük a túravezetés biztosítását, a szívélyes vendéglátást a csíkszentmártoni közösségnek, hivatalnak, az alapos előkészítést és szervezést a csíkszeredai városvezetésnek és munkatársainak.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin