Xantus kápolna – Hosszúaszó túra

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, minden esztendő eleje az emléktúráknak van szentelve. Az elmúlt hétvégén az Úz-völgyében rótták le kegyeletüket túratársaink, ezen a hétvégén pedig az egykori tatárbetörések története elevendett meg, a hősiesen helytálló eleinkre emlékezhettünk, az 1694-es utolsó csíki ütközetre, amikor Xantus Keresztes királybíró is életét veszítette, neki állít emléket az újjáépített kicsi kápolna Hosszúaszó völgyében.

Fergeteg havának 21. napján, egy szép napsütéses reggelen, Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália vezetésével, a résztvevők üdvözlését, egy alapos eligazítást és túraismertetést követően Fitódból indulva Hosszúaszó felé vettük az irányt, felidézve gróf Széchenyi István szavait: “Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” – amely ma is iránymutatást jelent mindannyiunk számára.

57-en indultunk útnak, örömünkre kisiskolás gyermekek is voltak velünk és nemcsak csíkiak, hanem egy népes háromszéki csapat is csatlakozott hozzánk. Utunk a falu házai között kanyargott, ahol végighaladva dolgot adtunk minden kutyának, majd egy kényelmes útvonalon, sima terepen, fenyvesekkel szegélyezett völgyön mentünk tovább egészen a kápolnáig. Innen kezdődött gyalogtúránk egyetlen emelkedő szakasza, a Xantus kastély romjaihoz, majd felfelé tartottunk, a Libidári domb irányába, ez jelentette a mintegy 200 m-es szintkülönbséget. Ide felérve már a gerincúton folytattuk utunkat erdő között és tisztásokon keresztül, gyönyörködve az alattunk felsorakozó települések füzérében.

Egy kevés hó éppen csak mutatóban volt, ez is inkább az északos oldalakon fehérlett, a déli kitettségű dombokat már simogatta a nap jótékony fényével, melegével. A völgyben, a Xantus-kápolnánál mindig hűvösebb az idő, még nyáron is, ezért túravezetőink arra is figyeltek, hogy ettől a helyszíntől kicsit távolabb egy napsütötte részen tartsák meg az élő történelem órát, amely által sok új ismerettel gazdagodhattunk. Mindezt olyan hitelesen és beleéléssel adták át túravezetőink, hogy lelki szemeink előtt megelevenedett az egykori esküvő, a védőkké alakult násznép, a harangok zúgása, a lángoló települések, csatazaj, a visszhangzó völgy, az Olt folyó jeges árterülete a zsögödi szorosnál, az akkori telek csikorgó hidege, így egy kis időre 1694. februárjának derekáig térhettünk vissza gondolatban.

Az egykori védőkre emlékezve és védelmezőnk Szűz Mária előtt tisztelegve, közösen imádkoztunk a Xantus kápolnánál, ahol László Csaba túratársunk Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét szavalta, a Xantus kastély romjaihoz érve pedig egy újabb költeménnyel örvendeztetett meg, Wass Albert: A láthatatlan lobogó cíművel, tekintettel a közelgő Magyar Kultúra Napjára.

Kisvártatva ki is értünk a gerinc vonalára, ahonnan már nagyon kényelmes útvonalon haladtunk tovább, követve a fehér alapon zöld X-el jelzett Xantus Keresztes meditációs utat, amelyen egészen a csíksomlyói Kegytemplomig lehet eljutni. Minden évszakban szép ez a szakasz, a lélek megnyugtatására, feltöltődésre, pihentető sétákra, túrázásra, terepfutásra, biciklizésre egyaránt alkalmas.

Ebédünket a gerincút mellett egy napos oldalon fogyasztottuk, ahonnan gyönyörűen kirajzolódtak a környező települések és a város a medence szívében, háttérben a Hargita-hegység vonulatával.

A Kígyós-puszta felé tartva, egy leheletnyi hótakaró fogadott az árnyékosabb helyeken, ennek gyermekek módjára tudtunk örvendeni, aztán a puszta közelében útkereszteződéshez értünk és innen délnek tartva, egy fénysugárral beragyogott erdőrészt átszelve, a fitódi kiindulópontra érkeztünk vissza, szép körtúrát bejárva.

Mindig jó érzés újra találkozni a túratársakkal és együtt barangolni a környéken vagy távolabbi helyeken, hegyeken és erdők között lenni ajándék számomra. Ma különösen annak éreztem ezt, hogy éppen a nevem napján egy kényelmes tempójú gyalogtúrának lehettem a résztvevője, jó emberekkel, szép környezetben, simogató napsütésben.

Köszönet túravezetőinknek a szervezésért az értékes ismeretekért és a szívhez szóló szavakért. Legyen még sok ilyen jóban részünk!

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin