Túrabeszámoló

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Osztálya szervezésében, Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália vezetésével téli emléktúrára indultunk Fergeteg havának tizenötödik napján. Év eleji túráink az emlékezés jegyében telnek, az elmúlt hétvégén az Úz-völgyének hadszíntereit jártak be túratársaink, jövő héten pedig Hosszúaszóba tartunk, különböző korok történelmi eseményeinek felelevenítésére.

Akik csatlakoztak hozzánk a mai napon, élő történelemórán vehettek részt túravezetőnknek köszönhetően, aki többször is idézett Sebő Ödön, főhadnagy emlékirataiból, A halálraítélt zászlóalj című könyvből.

Gyalogtúránk kiinduló pontja ezúttal Hidegség volt, a Kovás-patak völgye, ahonnan a sárga kereszt turistajelzést követve lehet végigjárni a 32-es határvadászok útját, mi most ennek egy szakaszát érintettük, kikapaszkodva a Naskalat gerincére.

Megemlékező túrát a nyári időszakban is tartanak ezen az útvonalon, mivel az egykori kitörés kora ősszel volt ezen a helyen, a többszörös túlerővel szembeni hosszas, hősies ellenállást követően.

Téli körülmények között megterhelő végigjárni az útvonalat, de mindez eltörpül amellett, amikor teljes harci felszereléssel, viharban, éjnek idején, éhesen és fáradtan, puskaropogástól kísérve, nyomukban az ellenséggel vágtak neki a hegyoldalnak a katonák egykoron.

Napsütéses, csípős hideg fogadott a völgyben, de itt még nem volt nyoma az igazi télnek, aztán ahogy haladtunk felfelé, mind fehérebb lett a környék és a patak, melynek folyását követtük, egyre vastagabb jégpáncélt vont magára. Utunk során többször is kereszteztük a vízfolyás vonalát, a jeges terepen éberen kellett figyelni minden lépésre. Helyenként az út az eljegesedett patak medrében kanyarog, és kevés az a hely, ahol biztonságos talajt érzel a talpad alatt, nincs az a bakancs, ami nem csúszik ilyen terepen. Korábbi évek tapasztalatából tanulva magunkhoz vettük az úgynevezett macskakarmokat, amik jó szolgálatot tettek főleg visszafelé, a Szalamás-patakán való ereszkedéskor.

A patakvölgyet elhagyva egy nem túl hosszú, de igen meredek, fenyőerdővel borított oldalon kell kikapaszkodni, a közel 700 m-es szintkülönbség nagyrésze itt csúcsosodik. Az erdőhatárt elhagyva gyönyörű, napsütötte, szikrázó havas oldalra értünk, ahonnan jó volt körbenézni, a téli táj igazi arca tárult elénk. A fehérbe öltözött, termetes fenyőfák fennséges látványa, az ég kékje, a hó alatt roskadozó, elemekkel dacoló borókabokrok sokasága, a szél által beretvált kopár hegygerinc egy-egy magányos harcossal emlékezetes összképet alkottak. Ezúttal a Naskalaton nem esett az eső, nem havazott, távolmaradt a köd, ragyogott a nap és erejét belénk fújta a szél, ami kitartóan végigkísért utunkon.

Ebből az irányból, a Kondra-kereszthez egy kitett oldalon keresztül lehet eljutni, aminek a harántozása ilyenkor, az eljegesedett felületű hóréteg miatt, nem kevés izgalommal töltött el, magába rejtve a kicsúszás veszélyét. Mindannyian szerencsésen túljutottunk ezen a szakaszon, a tetőre érve pedig újra csodálatos panorámában volt részünk, a távoli patakvölgyeket és hegygerinceket szemlélhettük, igaz sokáig nem időztünk az egyre erősebben tomboló szél miatt.

Lefelé tartottunk, havas fenyők látványát csodálva, a fény és árnyék váltakozásától, felhők táncától kísérve egy szélvédettebb helyre, a már jól ismert kalibához, ahol az ebédünket elfogyasztottuk, ezt követően pedig túravezetőnk alkalomhoz illő verssel örvendeztetett meg, végül együtt énekeltük el a jól ismert népdalt: Naskalaton esik az eső kezdetűt.

A lefelé vezető patakvölgyön újabb apró csodák vártak, szépséges jégszobrokat sikerült lencsevégre kapni, a tél fűrészfogai, jéggombái ott sorakoztak a patak medrében, Hidegségben.

Minden túrának van eleje és vége, a körtúra ezúttal Kovás-pataka szádánál zárult, ahol elköszöntünk egymástól, egy látványban gazdag, élményekkel és emlékezéssel telített, szép napot követően, amit egy jó csapattal együtt, felkészült túravezetőkkel tölthettünk, akikkel jövő hétvégén újra útra kelünk. Tartsatok velünk legközelebb!

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin