Túrabeszámoló

Ragyogó napsütésben, szikrázó hóban, -10 fokban vágtunk neki az első Kisbarangoló túránknak 2023. február 11-én.

A Hargitafürdő-i Uz Bence menedékház előtt találkoztunk, ahol hamar kiderült, hogy a Konzul Kupa síverseny mégsem kavart be annyira a számításainkba, mert 72-es létszámú csapattal nézhettünk szembe. Később még 14-en csatlakoztak hozzánk, így már 86-os „kisbarangolóval” számolhattunk.

Bereczki Judit rövid ismertetőt tartott a Kisbarangolók mibenlétéről, illetve reményeinkről, hogy az elkövetkező Kisbarangoló túrákra is ilyen szép számban lesz majd jelentkező. A Csíkszéki Kárpát Egyesület keretén belül első alkalommal hirdettünk meg kimondottan kisgyerekekre tervezett túrát. Családokat vártunk erre a túrára, de nemcsak. Bárki részese lehet ezeknek, aki kedvet érez hozzá.

Az olvasni már tudó gyermekekkel Pál Teréz leolvastatta a menedékház nevét, s  megtudták a név viselőjéről, hogy tréfás, de bölcs ember volt, aki szerette a természetet, s  a vadállatokat. Uz Bence szellemében indultunk útnak.

A kék sávos úton haladva a természet nyújtotta gyönyörű kép mellett egyéb, nem mindennapi, látványban is volt részünk. Láttunk husky kutyák húzta szánokat, pónilovakat, motoros szánokat. A sízők szinte belesimultak mellettük a természetbe.

Ahogy utunk enyhén emelkedni kezdett, eltűntek a civilizáció érdekességei, s a gyerekek most már teljes figyelmüket a lábuk alatt taposott hóra irányíthatták. Felfedeztek minden kis lejtőt, kisebb kupacot, hegyoldalakat, amiken a hozott popsitepsijeikkel lecsúszhattak. Igaz, helyenkét elkelt a szülői taszítás, húzás is. Mire fáradni kezdett volna az aprónépség, egy kanyar után elénk tárult a túránk célpontja, a Kossuth-szikla. Ez elég motiváló erővel bírt, hogy a sok apró láb a számukra nem megszokott, egyenetlen, néha félméternyi hóban is továbbverekedje magát.

Útunk állatnyomokban is bővelkedett. Láttunk őz, szarvas, róka és kutyanyomokat. Az útvonaluk is megfigyelhető volt a havon. Volt is izgalom bőven, mert szerették volna a gyerekek kitalálni, hogy merre mehettek, mikor és miért ezek az állatok. Válaszoltunk is, ameddig szusszal bírtunk ezekre a kérdésekre, de a válaszok újabb kérdéseket hoztak, s újra megállapíthattuk, hogy a gyerekek kiapadhatatlan forrásai a kérdéseknek. S milyen jól van ez!

A Kossuth-sziklán Nagy Judit felhívta a gyerekek figyelmét az 1399 m magasról látható, távolban húzódó Csíki havasokra, Nagyhagymásra, Egyes-kőre. Sajnos, a Fogarasi-havasok, a Bucsecs ma nem mutatta meg magát. Párafátyolba burkolóztak. Daday Zsuzsa a hegy kialakulásáról beszélt röviden.

Miután elfogyasztottuk ebédünket a sziklán, Bereczki Judit a szikla névadójáról emlékezett meg, s hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak Kossuth kiflivel is megkínálta a gyerekeket. A sütésből Daday Zsuzsa is kivette  a részét, így aztán a gyerekek kétfelé is sorba állhattak a jutalmukért. „Kossuth bankót” is kaptak az eddig megtett erőfeszítéseikért, sőt a még készülőben levő füzetecskékbe már most begyűjthettek 1 pontot is.

S hogy emlékezetesebb legyen a mai nap, csoportkép is készült a Cseke zászlójával. A szülők tapssal jutalmazták gyerekeiket, s a Kossuth Lajos azt üzente… toborzódal is kikívánkozott belőlünk.

Visszafelé az  út már rövidebbnek bizonyult a saját nyomainkban.  Most sem maradhatott ki a szánkózás, de a fáradtság is kezdett úrrá lenni a gyerekeken. A 7 km-es túra vége felé egyre gyakoribbak lettek a Mikor érünk már haza?- kérdések. Énekekkel, kiszámolókkal adtunk ritmust a sor végén a lépéseinknek, hogy feledtessük a kis végtagokban érzett fájdalmakat.

Minden elismerésünk a túrát végigjáró gyerekeké, akik életkora közel 3 és 10 év között mozgott. Jó volt látni, hogy ilyen sok szülő fontosnak tartotta a természetbe kihozni gyerekét, s velük együtt örülni a tiszta hegyi levegőnek, s a szikrázó napsütésnek.

Túravezetők: Bakó Irén, Daday Zsuzsa, Kosza-Bereczki Judit, Nagy Judit és Pál Teréz