Eszenyő-bükki expedíció második szakasza
Mivel a 2019-es Eszenyő-bükki expedíciónk a Görgényi-havasokban nem a terv szerint ért véget, elhatároztuk, hogy nem adjuk fel, és egy év múlva újra nekiindulunk. Újraindulunk az Észak-Görgénybe, melyet északon a Maros-völgye, délen a Bucsin-tető határol és a Keleti-Kárpátok belső, vulkáni vonulatának része. Legmagasabb hegyei a Fancsal-tető (1682 m), az Öreg-tető (1633 m), és a Kereszt-hegy (1515 m), melyen a második világháborúban, amikor a szovjetek átvonultak, sok Gyergyóremetei és környékbeli apa és fia vesztette életét. A Kereszt hegyet, azonkívül, hogy egy természeti képződmény, a Görgényi-havasok hegyláncának csúcsai között, a második világégés óta, a környék népe Hősi- emlékműként tiszteli. Filmet is készítettek róla.
Az expedíció első szakaszára, 2019-ben, négyen indultunk a Hargitáról. Kétnapi kemény, kalandos gyaloglás után, mivel már esteledett és nem tudtuk hol vagyunk, mert kilátás semerre sem volt, a térképen jelzett útaknak híre-nyoma sem, leereszkedtünk egy patakvölgybe és folyása mentén egy írással is jelzett forráshoz értünk. Így segítséget kérhettünk, hogy autóval értünk jöjjenek és kimentsenek a sűrű erdőben való alvástól.
Az expedíció második szakaszára 2020. szeptember 18-án indultunk egy 9 tagú CsEKÉs csapattal, az 1273 m magas Bucsin tetőről, ahová egy mikróbusszal érkeztünk. Induláskor elmondtuk, hogy tudjuk hogy jó a csapat , és arra kérünk mindenkit, hogy bármilyen helyzetben őrizze meg a nyugalmát. Erre néhányan felkapták fejüket, hogy hát mire is készülünk. De a tavalyi tapasztalat alapján, tudtuk hogy miről beszélünk. Elmondtunk egy imát és kalandra fel!. Az úton a külső információkon kívül, nagy segítségünkre volt egy iránytű, a térkép, a google maps és a jó csapat, valamint a ritkás határjelzés, mely nagyjából a Hargita és Maros határvonalát kellett volna, hogy kövesse. Most is úttalan, széltöréses, helyenként nyakig érő labodás, derékig érő fekete áfonyáson verekedtük át magunkat hosszú kilómétereken át, nagy zsákjainkkal. Keményen izzadtunk, helyenként plussz útakat, kitérőket, majd visszatérőket téve, de egymást nem hibáztatva, haladtunk minden reményünkkel a célultűzött Eszenyő-bükk felé. Energia tartalékainkat feltöltögettük áfonyával, szederrel, málnával, melyből bőven akadt útunk során, mert ember errefele nem járt, ki leszedte volna. Az erdészek és hegyimentők óvatosságra intése sem volt hiába, hogy fütyölgessünk, énekeljünk, beszélgessünk, mert bizony több helyen éreztük a semmivel nem összehasonlítható medvék szagát, melyek éppen fekhelyükről álltak odébb, megneszelve jöttünket. Útunk során az első biztos dolog amit felismertünk az 1689 m magas Tatár-kő volt, melynek csúcsa alatt elhaladtunk, de tudtuk, hogy célunk még messze van és eléggé telt az idő. Mivel nem úton és nem ösvényeken meneteltünk, nehéz és fárasztó volt a haladás. Mikor észrevettük, hogy mintha újra nem jó az irány, leálltunk tanácskozni, térképezni, újratervezni és újra reménykedni, hogy talán most jó lesz. A térkép szerinti Méhes-mező közeledtéhez nyílt meg előttünk először a terep. Beérve a rétre, gyönyörű látvány tárult elénk. Elébb-elébb óriás koronájú bükk fák szinezték a tájat és itt találkoztunk az első és egyetlen emberrel az útunk során. A pásztor teheneivel és kutyáival körbevéve élvezte a délutáni napsütést. Szóba állva vele, megpróbált útbaigazítani minket, de igazából ö sem ismerte a helyet ahová menni akartunk. Nekünk meg haladni kellett mert eléggé későre járt . Időnként még el-el tévedtünk, de hamar kiigazodtunk, és egyszer csak elénk tárult a Kereszthegy melyről tudtuk, hogy Eszenyő-bükk fölött van. A remény felcsillant szemünkben, hogy talán még besötétedés előtt célbaérhetünk. Lassan kiértünk egy tisztásra. Ez volt a Bakta- nyereg amiről tudtuk, hogy nem messze van az ismert erdészház. Már oda is találtunk volna a szálláshelyünkre, de mivel nagyon fáradtak voltunk, az idő is lehűlt és, hogy az úton ne sötétedjünk meg, ismét a házigazda Bécsi Tóni segítségét kértük. Az utólsó pár kilómétert autóval tettük meg a Laposnyai úton az Eszenyő-bükki szálláshelyünkig, ahol Bécsi Magdolna meleg házzal és finom, meleg tokánnyal várta a csapatot, amit nem győztünk megköszönni. Ugyanis az aznapi túránk 32 kilométer volt, eléggé elfáradtunk. Vacsora után egy kis tábortűz, majd mindenki elvonult, mert senkinek nem kellett ringatás.
Másnap korán reggel ismét elindultunk az 1481 m magas Kecskekőre, mely nevét a formályáról kapta és csúcsáról messze ellátni. Látszik a Nagy-Mező és a Kis-Mező-havas, a Kereszthegy és még sok más. Az arra vezető út egy gyönyörű sétánynak is mondható volt. Tele erdei gyümölccsel, gombával amit szedegettünk is szeretettel. A csúcson miután jóízűen ebédeltünk, a csapat egy kis része elindult az aznapi expedíciójára, az Öreg-havas-Tető (1634 m) közelében levő Kőgombák felkutatására. Tanácsot, útbaigazítást kértünk a remetei Laczkó Endre tanár úrtól, és elmondása alapján, meg a google maps segítségével, az odavezető útat néhány plussz kilóméterrel megspékelve megtaláltuk. A Kőgombák az erózió hatására alakultak ki, mivel a felszínt alkotó közetek keménysége nem egyenletes. A látvány megérte a fáradtságot. Szőcs István szerint a csapat többi tagja sajnálhatja, hogy nem jöttek el. Az aznapi túránk is 30 kilóméteresre sikeredett és éppen sötétedés előtt értünk vissza a szálláshelyünkre. Szerencsére csak három nap múlva tudtuk meg, hogy vakmerőség volt hárman nekiindulni az útnak, mert egy 500 kg-os hím medve uralja a környéket, mely az idén már legalább 12 tehenet és borjút pusztított el. Visszaérve, a csapat többi tagja már a tűz körül sütögette a gombát, amit a visszafele úton gyűjtögetett és egyáltalán nem bánták hogy a rövidebb túrát választották. Mi is bekapcsolódva, megünnepeltünk egy szülinapot, kiértékeltük a két napi túrát és összegzésül nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, a csapattal, a fogadtatással. Gyönyörű helyen volt a szállásunk, gyönyörű helyeken jártunk.
Másnap délben, maximálisan feltöltődve a Tóni segítségével a 12 km-re levő Gyergyóditrói vonatállomásra mentünk, hogy visszainduljunk Csíkszeredába.
A hátralévő kis szakaszt jövőben 2021 szeptemberében szeretnénk befejezni.
Köszönjük a csapatnak a kitartást, a házigazdáknak Balázs-Bécsi Antalnak és Magdolnának a fogadtatást!
Túravezetők: Balázs-Bécsi Rozália és Kocsis György
Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália