Gréces-tető túra
2019. március 30-án, szombaton, a Boldogasszony papucsa baráti társaság szervezésében, Szakáli Mária túravezetésével, egy gyönyörű tavasz-váró, virág-néző túrán vettünk részt Grécesen. A túra 6 km hosszú és 250 m szintkülönbségű volt.
A lelkes, vidám 15 fős csapat, délelőtt 10 órakor indultunk a Sapientia egyetem parkolójából, egy mikrobusszal és két személygépkocsival.
Szerencsések voltunk, mert kegyes idővel ajándékozott meg a jó Isten. Hétágra sütött a nap, az égbolt pedig mesébe illő kékszínű volt. A reggeli hideget lassan-lassan eloszlatta a nap jóleső melege, így teljes pompájában élvezhettük az elénk tárulkozó tavaszi tájat.
Marosfőre megérkezve megnéztük Ébner Jenő szerzetes emlékházát, megemlékeztünk munkásságáról és tragikus haláláról.
Az emlékház közvetlen közelében nyíltak az apró ibolyák. (Amikor fotózás céljából letérdeltem az ibolyák közé, a túratársak humorosan megjegyezték, hogy „Ibolya az ibolyák között.” J)
Ezt követően utunk a Maros forráshoz vezetett, ahol friss forrásvizet ittunk, majd elindultunk a Gréces-tetőre (1126 m).
Bátor kiscsapatunkkal, a medvéktől nem félve, az erdő között folytattuk utunkat. Az erdőben hűvősebb volt a levegő, az árnyékosabb részeken még hó és jég fogadott minket, bizonyítva, hogy a tél nem adja meg olyan könnyen magát.. Mélyeket lélegeztünk a friss levegőből, elbűvölten hallgattuk a madarak csicsergését, és megbabonázva álltunk meg olykor-olykor, amikor a fák ágai között áttört egy-egy meleg napsugár. A hidegebb levegő ellenére, a száraz avarban virítottak a májvirágok, csodálatos kékes-lilás színükkel.
Kedves túravezetőnk időközönként megfújta varázssípját (medveriasztás céljából...), ugyanis medvenyomokat is találtunk
(de szerencsénkre, medvével nem találkoztunk!). J
Felérve a Gréces-tetőre, pompás látvány tárult a szemünk elé. Minden érzékszervünkkel megtapasztalhattuk az ébredő természetet... Napsütés, madárcsicsergés, tavaszi illat, lágy szél simogatása, megébredt hagyák csípése... J
A csúcson „megebédeltünk”. Miközben ettünk, töltekeztünk a táj varázslatos pompájából. J
A szép időjárás lehetőséget adott, hogy lássuk a Fekete-rezt is (1350 m). A Gréces-tetőről leereszkedve, sűrű hóvirággal benőtt oldalakat csodálhattunk meg. A látvány lenyűgözőtt.
A visszafele út kissé kalandosnak bizonyult: pásztorkutyák környékeztek meg, aranyos jámbor barmok érdeklődését keltettük fel, illetve villanypásztorok alatt-felett bújkáltunk-ugráltunk (ki-ki belátása és választása szerint). J
Kerülő úton visszaérve Marosfőre, a Csorba család, a Fészek Panzió tulajdonosai, vendégszeretetükkel kényeztettek minket. J
Elérkezve a búcsúzás pillanatához, a túra zárásaként, vidám hangulatban elénekeltük a társaság himnuszát. Fáradságunkat kipihenve, megszusszanva, felfrissülve és töltekezve indultunk haza. J
Köszönjük szépen Szakáli Marikának ezt a gyönyörű, jó hangulatú virág-néző túrát, és köszönjük szépen a lehetőséget, hogy ilyen sok szép lelkű ember együtt lehetett! J
Nagyon szép a körülöttünk levő világ, csak észre kell venni. Néha-néha jó lassítani, megállni a hétköznapi pörgésből, megcsodálni Isten alkotását, értékelni minden apró szépet és jót, hálásnak lenni! J
Gáll Ibolya