Túrabeszámoló

„...Valahol mintha valami nyílna

virága csönd álom a szirma."

Kányádi Sándor

2019. március 23-án pontosan 8,46 -kor berobogott a Csikszeredából érkező vonat a Málnásfalu-i állomásra. Mi háromszékiek 3-an vártuk a vonattal érkezőket és számoltuk 2,4,10, 15 … jó sokan. Sok kedves túratársat és rég nem látott ismerőst üdvözölhettünk. A számbavétel, és túravezetőnk Kovács János földrajzórája után, 24-en indultunk el a Bodoki csúcs 600 méter szintkülönbségének leküzdésére. 
A Bodoki-havast az Olt és a Feketeügy völgye, lapálya zárja közre. A hegycsúcsok méreteik szerint a következők a Kömöge 1241 m, majd utána a Henter mezeje 1213 m, és a Bodoki-csúcs (1194 m). Átkelve a Herenc patakán a Várhegy (705m) magaslatáig igencsak jó kapaszkodó van, de a sok erdélyi májvirág és a bókoló pirosló hunyor, a szellőrózsák friss levelei és az alig bújó szentgyörgy saláta csalogatnak tovább még egy lépést. Útitársként velünk tartó napsütésben a bükk és gyertyán erdő árnyéka létraszerű fogakat varázsol meredek útra. Észre sem vesszük és az első vársáncnál vagyunk, a Herec várának mellékbejáratában. Itt kezdődik a vártúra, a szittya (szkita) várfalak megmaradt homokkőveit moha és páfrány boritja és a történelem csendje. A kettős vársánc között földgátonyon kora tavaszi virágok ékeskednek. Herec vára ovális alaprajzú, 185×75 m területű vár falmaradványai találhatóak. A ma helyenként 1,50 méter magas, 2 méter vastag, helyben kitermelt, faragatlan, viszonylag kis, lapos homokkődarabokból, sok meszet tartalmazó habarccsal rakott várfalak eredetileg 5–6 méter magasak lehettek. A vár kincskereső gödrök által szabdalt belsejében nem figyelhető meg semmilyen épületnyom vagy víztározó helye. Az erődítmény bejárata a hegynyak felőli (keleti) oldalon, a megközelítőleg négyzet alaprajzú, 9×9,50 méter alapterületű kaputoronyból nyílt. A 2,50 méter falvastagságú torony, amelynek falai ma is 2,50–3 méter magasak, egyszerre épült a várfallal, és a körülötte látható nagy mennyiségű kőomladék alapján többemeletes lehetett. A Herec-vár első szakszerű leírása Orbán Balázstól származik, aki viszonylag pontosan mérte fel formáját és méreteit, annyira, hogy utóbb a várral foglalkozó szerzők jó része megelégedett adatainak megismétlésével. A várat a Mikó család tulajdonának tartotta, pusztulását az oltszemi kastély építéséhez kötve. A Vártetőn az Árpád-korban egy királyi határvár emelkedett. A kapubástyánál rövid pihenőt és várismertetőt tartunk. Találok egy farkasborszlánt is, a májvirágok és hunyorok között. 

Kis ereszkedővel kilépünk a várból és már a Bodok csúcsot is látjuk, aztán a hegyláb gerincvonalán újra emelkedik az ösvény, átvisz a Herec-tetőn, majd folytatódik és tovább kanyarog az erdőben. A Herec tetőt (862 m) arról szoktunk beazonositani hogy előtte csatlakozik be a Hintók útja a Leánykavártól -Oltszemről. A bükköst fenyves váltja fel, apró hófoltokkal, maci és szarvasnyomokkal, aztán ismét a több emberöltő alatt felnővő bükkerdő és a Kincsás oldalában vagyunk. Itt megjelennek az első „őshonos kikeleti hóvirágok” is.

Egy enyhébb kaptatót legyőzve, melyet ki nyilegyenesen, ki szerpentinesen, oda-vissza-fel tánclépésben győzőtt le, máris a Kincsás várában vagyunk. A Bodoki-havasnak az Olt völgye felé kiugró fokán láthatók Kincsás várának (1053 m) terjedelmes maradványai. A lekerekített sarkú háromszög alakú, mintegy 400×300 méter alapterületű erődítmény hossztengelye észak–dél irányú. Falak nyomai nem figyelhetőek meg, a belterületet egy zömök, trapéz átmetszetű földtöltés övezi, melynek külső oldalát árok erődíti. A vár legmagasabb pontján egy nagyméretű gödör található, amelyről azonban nem dönthető el, hogy építmény maradványa vagy csak egy nagyméretű kincskereső gödör.

A várat valamikor az őskor folyamán, a Kr. e. 1. évezred első felében, a korai vaskorban építették. Nem zárható ki, hogy abban az időszakban egy hatalmi központ emelkedett itt, amely egyúttal a Csernáton-patak völgyéből, a Hegyes-tető környékéről kiinduló, a Bodoki-hegységen keresztül az Olt völgye felé haladó útvonalat is ellenőrizte.

A ragyogó tavaszi napfény rabúl ejt a Kincsás tetőn, jól esik minden falat, minden csepp viz. Megújult erővel hagyjuk el e kincses helyet, a gyökerek és a kövek közül mintha valaki figyelne. A száraz levelek kergetőznek a szélben és egy aprócska kakasmandikó nyújtózkodik a meleg nap felé a bükkös árnyékából.
A Bodoki havasok egyetlen menedékhelye a Bodok-csúcs és a Kincsás vára között a nyeregben, 1053 méteres magasságban 2018-ban épülat a hegyimentők kétkezi munkájával. Gyorsan beirjuk magunkat a vendégkönyvbe ha már ilyen szép számban itt vagyunk.

Kincsás alatt találjuk a Bodokról jövő sárga pont jelzést, mi is ezt követjük,elhaladunk a Zoltán-kútja fölött és itt elérjük a gerincjelzést, amely fel vezet a Bodoki-tetőre. Az egyetlen vonzerő a csúcstámadás tétje, a látványos tavaszi hóvirágmező. Közvetlen a csúcs alatt gazdag hóvirágcsokrok és kéklő csillagvirágok fogadnak.
A természeti látványosságok sorát kiegésziti hogy a Bodoki gerincről látható az egész Háromszéki-medence, és az azt közrezáró hegységek. Most a sok pára miatt csak sejtjük a Csukást, Nagykőhavast, Costilát, a Keresztényhavast. Alattunk az Olt völgye, mögötte a Baróti hegység, háttérben a Persány hegység. Nyugatra jobb a kilátás, a Ködmenes gerince mögött, következik a Dél Hargita legdélibb bástyája, a Nagy Múrgó, annak északi lábánál elterülő Uzonkafürdővel, délnyugati oldalában, a Hatod-hágóval (710 m).

Nyugati irányba indulunk lefele a Ködmönös-tető irányába, a Havas gerincen át érjük el a Henter mezejét. A helynév eredete a bodoki fazekasságot művelő Henter családhoz kapcsolódik. A Henter mezejéről már Bodoki havasok északi határait is megcsodálhatjuk, a Torjai-hágót (940 m), a Csomád-hegység és a Torjai-hegység, sőt Bodoki a legmagasabb pontja a Kőmöge nevű hegy (1240 m) is kivehető. A hegység keleti oldala is látható Dálnok, Csernáton, Ikafalva, Futásfalva és Torja erdős területei. A mellékgerincek is megfigyelhetők, a Besenyő pataka két észak–dél irányú gerincre osztja a hegységet.

 
És közben a földre vezeti a tekinted a rengeteg hóvirág, csillagvirág, egy-egy hófolton való átvergődés és rövid fárasztó magaslépések után ismét virágözön. Minden tele van tavaszi zsongással. Ég és föld között versengenek a napsugár, a szellő, a pillangók, a hóvirágok.

Mi az idővel versengünk, mert a vonat nem vár, ha valaki azzal jár. Igy az Egricskő (Prédikáló-kő) kőgombánál csak egy csoportkép erejéig állunk meg. Majd a gerincen haladtunk puha pázsit szőnyegen, a nap is megnézi magát a hófoltokból visszamaradt tócsákba,amit csak enyhe szellő borzol "hébe-hóba". Valami furcsa teremtmény, óriás pók alakú mintákat rajzolt a gyepre, máshol a vaddisznók tették alig járhatóvá az utat. 
Elbúcsúzunk a Bodoki gerinctől,visszanézve a megtett útat: a Kincsás-Herec erdős gerincétől, a Ködmenes élétől, a Bodoki csúcstól a a Málnás patak völgyétől, a Szilas gerincétől. Meredek röviditőn ereszkedünk le a Száldobos patak folyását követve, és átkelve a patakon Málnásfaluban vagyunk. Hiába a sietség a vonat még Brassóban vesztegel. 

Adja Isten még sok évig találkozzunk évről-évre a Bodoki-ban!

 Tisztelettel és köszönettel  a CSEKE túratársaknak,  Bartha Erika