II. Madéfalvi Hargita túra

A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet kezdeményezésére, Szentes Antal koordinálásával, 2021-ben második alkalommal szervezték meg a Madéfalvi Hargita túrát a helybéliek, amelyre idén, január 23-án, szombaton került sor.

A túra szervezését alapos előkészítő munka előzte meg, a házigazdák idén új útvonallal készültek, amelyet az elmúlt hétvégén, csikorgó hidegben lejártak, feltérképeztek.

Most kedvezett számunkra az időjárás, fagypont körüli hőmérséklet volt, napsütés, tiszta idő,  jó hóviszonyok, így egy testhezálló téli túrában volt részünk, olyan igazi havas környezetben. Nem volt megerőltető a tempó, többször tartottunk kisebb-nagyobb pihenőt az útvonal során.

A résztvevők száma szépen alakult, még a tavalyi létszámot is túlszárnyalta, igazolva, hogy igény van az ilyen típusú tevékenységekre. A megváltozott körülményekre való tekintettel, idén a járványügyi előírások betartásával történt minden. A kialakult helyzetnek tulajdoníthatóan ezúttal sajnos nem tudtak résztvenni a határon túli érdeklődők, de bízunk benne, hogy jövőre ez másképp alakul.

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület részéről és az Udvarhelyszéki Osztály részéről egyaránt népes képviselet volt, a helyiek közül  és a környékbeli településekről is szép számmal beneveztek, gyermekek, felnőttek egyaránt.

Madéfalván a templom előtti téren találkoztunk a reggeli órákban, innen az Asztagkőig terepjárókkal történt a szállítás, a gyalogtúra az itt kialakított erdei múzeumtól kezdődött.

Kíváncsi kis bocs nyomait követve, a reggeli derengésbe közelítettük meg az Asztagkövet (1083 m), a madéfalvi szfinxet, kőóriást, amely éppen a kelő napot kémlelte. Indulás előtt gyönyörű pillanatot sikerült megörökíteni ezen a helyen, a ködtengerbe úszó csíki medencét a felkelő nap fénye ragyogta be, felejthetetlen látvánnyal kápráztatva el a szemlélőt.

Az Asztagkő szomszédságából pár száz métert még felfelé haladtunk, aztán kiértünk egy szélesebb részre, az útelágazáshoz, amelynél a névsorolvasát, programismertetést és csoportkép készítést követően jobbra vettük az irányt.

Tavaly a másik úton indultunk el, akkor a Csompoly és a Madéfalvi Hargita csúcsa (1710 m) volt a program része.

Az útvonal mentén elhelyezet jelzéseket követve a Grádicskő felé tartottunk. Utunk először sima terepen haladt, majd enyhe ereszkedő következett, ezt követően pedig szintén enyhén, de folyamatos emelkedő, kanyargózó út mentén, végig erdő között a patak vonalán haladhattunk.

Csodaszép szálerdő van ezen a részen, hatalmas, illatozó fenyőfákkal, hamisítatlan hargitai fenyveserdő, amely minden évszakban szép, télen pedig különösen az, mesebeli arcát mutatja a hósipkás fák sora. Egy rövid szakaszon utunk keskeny ösvénnyé szelídült, itt voltak a legcsodálatosabbak a havas fenyők, többünket arra késztetve, hogy megörökítsük ezt a szépséget.

Meneteltünk tovább, taposva az emelkedővel egyenes arányban növekedő, egyre nagyobb havat, amiből időközönként a nyakunkba is jutott, mikor a fák tetejéről leolasztotta a napsugár.

Így haladtunk a hívogató napfény felé, amelyből egyre több jutott, ahogy kiértünk a Hargita Pusztájára. Nagy kiterjedésű, napfényben fürdő puszta tárult szemünk elő, ahogy az erdőből kiléptünk, közepén esztenával, felső részében a kopjafával, amely túránk célpontját jelezte. Innen már nincs messze a Grádicskő, de a nagy hónak köszönhetően, ami itt már térden felül ért, nem közelítettük meg ezúttal, de abban megegyeztünk, hogy nyáridőben megismételjük ezt a túrát.

Ahogy visszafordultunk, a tiszta időnek, jó látási viszonyoknak köszönhetően a Hargita Pusztájáról a Csíki-havasok szemközti vonulatában gyönyörködhettünk, a Nagyhagymás-hegység sziklacsodáiban, a távolban pedig még a Csalhó teteje is megmutatkozott. A vastag hótakaró alatt pihenő puszta ragyogott a napsütésben.

A csoportkép itt sem maradt el, aztán beereszkedtünk az ezer csillámmal körülölelt „Esztena-panzióhoz”, ahol elfogyasztottuk a „nyolcvan fogásos” ebédünket, ahogy egy túratársunk fogalmazott.

Az ebédet követően a székelyudvarhelyi EKE osztály férfikórusa szívmelengető nótákkal kedveskedett, zengő hangjuk betöltötte a teret és megsimogatta a lelket.

Visszafelé a már korábban ismert útvonalon, jól kitaposott nyomon jövet újabb élményekben volt részünk, őzikék csapatával találkoztunk, amelyek pillanatok alatt illantak tova a völgyben.

Napnyugtára érkeztünk vissza a kiindulási pontra, az Asztagkőhöz, ahol Székelyudvarhelyi barátaink még kedveskedtek egy búcsúnótával.

Sepregetőink komolyan vették a feladatukat, a csapat minden tagja maradéktalanul és szerencsésen visszaérkezett az indulás helyszínére, köszönet érte.

A szevezőknek köszönhetően, a településre visszaérve lehetőségünk volt a Hazajáró szemmel című képes album megvásárlására, megannyi csodás fényképpel, kedvcsinálónak a természetjárásra, honismeretre.

Köszönet a lelkes madéfalvi szervezőknek ezért az élménydús napért, a jól sikerült túráért.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép