Túrabeszámoló

A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet kezdeményezésére, Szentes Antal koordinálásával, 2022-ben harmadik alkalommal szervezték meg a Madéfalvi Hargita túrát a helybéliek, amelyre január 29-én, szombaton került sor. A Siculicidium emléktúra és a köréje épülő programok idén egy 3 napos eseménnyé kerekedtek, ahogy az érdeklődők, résztvevők száma is évről-évre gyarapodik.

Péntek délután Hazajáró közönségtalálkozóval és könyvbemutatóval, majd ezt követően Varga Csaba, hegymászó himalájai expedícióiról készült vetített képes élménybeszámolójával indult a program. Másnap a túrázásé volt a főszerep, a harmadik nap a megemlékezésről szólt, amikor szentmisén és az emlékműnél koszorúzáson vehettek részt egyénileg az érdeklődők.

A szervezést ezúttal is alapos előkészítő munka előzte meg, a házigazda madéfalviak a csíkrákosiakkal együttműködve idén új túraútvonallal készültek, amely a Bogát-dombja aljából, a Szent Jakab és Fülöp tiszteletére felszentelt kis kápolna szomszédságából indult és a rákosi Pogányvárhoz vezetett, innen pedig a Hargita Pusztája volt a túra következő úticélja, ahonnan egy szép körtúra megtételét követően érkeztünk vissza a madéfalvi kultúrotthonhoz.

Az időjárás is kedvezett a szervezőknek, résztvevőknek egyaránt, reggel napsütésben volt részünk, a Csíki-havasok mögül felbukkanó napsugár szépen bearanyozta a fehérbe öltözött hargitai fenyveserdőket. A kemény mínusz fokok is megkíméltek, csak a szél támadt fel időnként, a hóviszonyok kedvezőek voltak, enyhe hószállingózásban és gyönyörű téli környezetben menetelhettünk a hegyen.

A helybéliek és a Hazajáró csapata mellett, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület és az Udvarhelyszéki Osztály részéről egyaránt népes képviselet vett részt a túrán, Gyergyó vidékéről, Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről is jöttek, valamint a magyarországi testvértelepülések részéről, így egyfajta turistatalálkozóvá nőtte ki magát a rendezvény, ahol a természetjárás szerelmesei találkozhatnak. Felnőttek, gyermekek egyaránt beneveztek, a túra legtöbb tavaszt megért résztvevője, a 82 éves sepsiszentgyörgyi Margitka néni volt, aki példaképként szolgál mindannyiunk számára.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eddig mindhárom túrakiíráson sikerült résztvennem, ami többek között attól szép, hogy minden évben változtatnak valamennyit a szervezők az útvonalon. Első évben a Csompoly és a Madéfalvi Hargita csúcsa (1710 m) volt az úticél, második évben az Asztagkő (1083 m) és a Grádicskő között található Hargita Pusztája, idén pedig a régészeti feltárások helyszínét képező  Pogányvárra (1266 m) és a Hargita Pusztájára (1500 m) vezetett az útvonal.  

Utunk először sima terepen haladt, majd enyhén, de folyamatos emelkedő, kanyargózó út mentén, végig erdő között haladtunk felfelé, követve a helyiek által kialakított útirányjelző rendszert.

A Pogányvárhoz kisebb kapaszkodó megtételét követően jutottunk, ennek aljában, a szervezőknek köszönhetően már ropogott a tűz, gőzölgött a forró tea és hívogatott a ropogós, mázas kürtőskalács, ami nagyon jó energiapótlónak bizonyult.

A 20 perces pihenő elegendő volt a falatozásra és a vár romjaihoz való felkapaszkodásra, ahonnan csodálatos panorámában volt részünk és még a szépen szóló tárogató hangja is betöltötte lelkünket.

Csodaszép szálerdőn, hamisítatlan hargitai fenyveserdőn keresztül vezetett az utunk tovább, amely egy rövid szakaszon keskeny ösvénnyé szelídült, itt voltak a legcsodálatosabbak a havas fenyők, ezt követően értük el a nagy kiterjedésű Hargita Pusztáját, ahol a tél a legszebb arcát mutatta.

A puha hótakaróval körülölelt puszta közepén áll az „Esztena-panzió”, ahol elfogyasztottuk a „több mint kétszáz fogásos” ebédünket, ezután kultúrműsor következett, amit a hagyományokhoz híven idén is a székelyudvarhelyi EKE osztály zengő hangú férfikórusa kezdeményezett.

Az ebédszünet nem volt hosszas, mert a szél és hideg egyre jobban próbált a bőrünk alá férkőzni, főleg a végtagjainkat kezdte csipkedni, így a csoportkép készítését követően indultunk is visszafelé egy szép havas, erdei ösvényen.

Az autók felé tartva egyre többet láthattunk az alattunk elterülő Csíki-medencéből és az itt sorakozó településekből, a háttérben húzódó, hófödte Csíki-havasokból és  Nagyhagymás-hegység csodálatos sziklavilágából, amit a lenyugvó nap utolsó sugarai fényben fürösztöttek.

A tervezett időpontban érkeztünk vissza Csíkrákosra, majd Madéfalvára, mindannyian szerencsésen, sérülés nélkül. Biztonságot nyújtott ezúttal is a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat szentegyházi alakulatának csapata, akik elkísértek minket utunkon, köszönet érte, ahogy a sepregetőknek is.

A szervezőknek köszönhetően Madéfalván folytatódott a testek-lelkek melengetése, finom zsíros házikenyérrel, forró italokkal, valamint különleges kulturális programmal a gyenesdiási vendégek jóvoltából.

Köszönet a lelkes madéfalvi szervezőknek az idei élménydús programért, a jól sikerült túráért, bízunk benne, hogy lesz még folytatás.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin