Túrabeszámoló

2023. Jégbontó havának 5-ik napján vasárnap. Ezen a vasárnapon úgy történt, hogy nem lesz templomba menés, de azért közel kerülhetek az Istenhez. A CsEKE égisze alatt túrát vezettem az Istenszékére, a Kelemen-havasok e neves, ismert és szeretett hegyére, nemcsak általam, mint kiderült a reggeli gyülekezésen, találkán, még 27-en is szeretik, vagy szeretnék látni a téli Istenszékét. Az útvonal ismertetése után mindenki kocsiba szállt, mert a hegy lábáig még utazni kellett 140 km-t. Az autóban eszembe jutott Áprily Lajos- Kós Károlynak írt verse a Tetőn annak egy kis részlete: ,,Nappal kószáltam, éjel nem pihentem,/vasárnap reggel a hegyekre mentem./Ott lent:sötét ködöt kavart a katlan./Itt fent: a vén hegy állott mozdulatlan./Időkbe látó, meztelen tetőjén/tisztást vetett a bujdosó verőfény.”  A kiindulási pont Dédabisztrán, a pisztrángos közelében volt, itt hagytuk az autókat. Szép fehér táj és jó nagy, friss hó fogadott bennünket, no meg vagy minusz tizen annyi fok. Mindenki készülődött, falatozott, közben a nap arca is ránk mosolygott, nevetett. Szép napunk lesz már láttam, szép téli nap a hegyen. Hamar elkészültünk,rövid és gyors helyzetjelentés, miheztartás, bemutatkozás után már indultunk is, eleinte a szekérúton mentünk és egy jó km után fel a hegyre a töretlen hóba. A nap a fejünk fölött átsütött, a Hidas patak völgyét árnyékba hagyta, gyönyörködtünk a hó alakította csodás látványba, formákba. Folyamatosan emelkedtünk fényképeztünk, várva az emelkedő végét, a tetőt, az Istenszékét, ahol tudtuk, hogy a nap sütés vár bennünket. Az égből lehullott hó a napsütés ellenére sem akarta elengedni a fenyőfákat, szépen csüngtek kapaszkodva egymásba a hópihék. Az összefogásban nagy erők vannak. Gyönyörű napsütés, csillogó havasi táj fogadott bennünket. Az Istenszéke 1381 méter magas, szinte 800 métert mentünk fölfelé, jókedvvel, sok mosollyal, úgy éreztem mindenki örül a napnak a napsütésnek és egymásnak. Gyors helyzetjelentés, mesélés, tájcsodálás, tájbemutatás után falatozás a fák alatt. Hirtelen havazóssá fordult az idő, elbújt a nap. A tető nyugati részére érkeztünk, még a Maros völgyét szépen láttuk, csodáltuk, de a keleti részt már alig. A szék még látható volt, de a távoli hegyek, a Kelemen-havasok már a homályba vesztek. És elindultunk lefelé. Éjszaka fenn aludt egy kisebb baráti társaság a hegyen, ők hótalpakkal jól látható és járható utat tapostak nekünk, utólag köszönjük szépen nekik. A nap fogadott és el is búcsúzott tőlünk az Utas patak völgyébe, ahogy beindultunk még ránk ragyogtatta a sugarait, jó volt így búcsúzni a hegytől. Ügyesen, szépen, jókedvvel örülve egymásnak érkeztünk le hegyről a kiindulas pontjához.

Jó volt ,,veletek vándorolni” az Istenszékén. ,,Hűlő ködökből hó ered,/kék hóteteje lesz a háznak./Csereklye tűz. A farkasok/az Istenszékén orgonáznak.”

Áprily Lajos-Őszi muzsika.

Én azért titokban, járás közben egyet-egyet imádkoztam, mert úgy éreztem magam, mintha az ÚrIsten nagy-nagy tiszta, fehér Templomába volnék, vagyok.

Áldást!

Solti Imre