Túrabeszámoló

Magvető havának tizenharmadik napján a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (CsEKE) szervezésében a jövő évi vándortábor egyik tervezett túra útvonalát jártuk végig, Lóvészről indulva – Görbepatak érintésével – Ugrapatakára, egy 15 km-es szakaszon.

Tizenegyen vettünk részt a túra lejáráson, menasági barátainkkal együtt, akik minden évben megszervezik az Egyeskő 60 teljesítménytúrát a Csíki-havasokban, így az itteni nyomvonalak legjobb ismerőiként segítségünkre voltak az előkészítésben.

A vasút vonalát követtük túránk során és Csíkszeredából is vonattal utaztunk gyalogtúránk helyszínére Lóvészre. Vonatozni jó, ez egy kényelmes közlekedési eszköz, ami egy kicsit visszarepít az időbe. A reggeli 07.25-ös járattal indulva kevéssel nyolc óra előtt már meg is érkeztünk Karakó állomásra, ahonnan nyírfákkal szegélyezett aszfaltozott úton ereszkedtünk be Lóvész település központjába.

Fél kilenckor innen indítottuk a mérőműszereket, hogy rögzíthessük a túra nyomvonalát. 805 m-es tengerszint feletti magasságból, az üzlet melletti, enyhén emelkedő úton indultunk el, ezen közel két kilométert gyalogoltunk a kék kereszt turistajelzés mentén, amikor megpillantottuk a 64,44 m magas Karakó-völgyhidat.

Az indulástól számítva a vasút vonalát egyórányi járást követően érintettük újra, átkeltünk rajta és elsétáltunk a völgyhídhoz, ahonnan a nagy mélységet és a messzeséget kémleltük. A tiszta időnek köszönhetően jó messzire elláttunk, a nap ragyogott, az ég szikrázóan kék színben tündökölt.

A kék kereszt turistajelzéshez visszatérve folytattuk utunkat, színesedő mogyoróbokrok és nyírfák szegélyezte agyagos úton emelkedtünk mind fennebb. Ahogy nőtt a szintkülönbség a növényzet is változott, kezdtek megjelenni a borókák és áfonyacserjék. Kisvártatva elértük az út bal oldalán található forrást és itatót, ettől nem messze már látszott az 1289 m-es Lóvész-tető, amit ezúttal nem érintettünk.  Tovább haladva kiértünk egy tisztásra, ahonnan láthattuk a szemközti Bocs-tetőt (1372 m). Idáig 6,5 km-t tettünk meg és 441 m szintet emelkedtünk. Újabb rövid emelkedő szakasz következett és elértünk túránk legmagasabb pontját (1276 m), ahonnan egy újabb tisztásra kiérve rácsatlakoztunk a piros sávval jelölt gerincútra. Ettől a ponttól követtük az elmúlt hétvégén végigjárt Egyeső 60 túra útvonalát, csak fordított irányba. Az út keskeny ösvénnyé változott, aztán ennek jobb oldalán megjelent egy villanypásztorral elkerített rész, legelésző lovakkal és megtermett, csaholó pásztorkutyákkal, melyek elszántan védték a területüket.

Ezen a szakaszon kinyílt a horizont, jobbról gyönyörű panoráma tárult elénk. A Hargita vonulata mögött a Királykő és a Fogarasi-havasok csúcsai látszottak, kelet felé tekintve a közelben a Pogányhavas és Szép-havas, és távolban a Szellő-tető jellegzetes félig kopár, félig erdős oldalát láttuk. Balra tekintve a Naskalat, Hármaskő tárult elénk, távolabb a Tarhavas látszott.

Az út jobb oldalán szénatárolók sorakoznak, oldalukon a piros sáv turistajelzéssel. Ezek mellett halad az út, ami beér egy lombos erdőrészbe, ahonnan mélyen ülő vájattá változik, ami folyamatosan lefelé tart. Agyagos, kövekkel tűzdelt meredek ereszkedőn araszolunk lefelé, s amikor ez véget ér, kiérünk egy nagyobb tisztásra, amelynek bal oldalán egy bekerített részen takaros kis tájba illő házacska, nagy csűrrel, udvarán rendezett boglyákkal. Ez a kicsi tanya nagy kedvencem, olyan, mint egy mesebeli házikó, s éppen félúton található Menaság és Egyeskő között a gerincút mentén.

Az út innen újra emelkedni kezd, s ahogy felérünk a tetőre, az alagút tetején találjuk magunkat, amely 1223 méterével az egyik leghosszabb használatban lévő alagút az országban.

Idáig 9,3 km-t tettünk meg, ha kimegyünk a lapos terület szélére, akkor látszik a mélyben a vasút vonala és az alagút bejárata, a távolban pedig Ajnád házai, Vacsárcsi és a göröcsfalvi templom kecses tornya.

Ebédszünetet tartunk, majd az Utusaly-tetőt jobbról megkerüljük, erdős részen, egy sorompóval lezárt területen, ahonnan kiérünk egy tisztásra, ahol kalibák vannak. Tovább emelkedik az út, fás részen halad felfelé és egy hétágú lombhullató fánál balra tartva elhagyjuk a piros sáv turistajelzést és sudár fenyőfák mellett egy jelzetlen úton Görbepatak felé vesszük az irányt. Selymes füves részen haladunk, aztán egy borókákkal körülölelt szakasz következik. Jobbról a Tatár-hegyet pillantjuk meg, tetején egy kalibával, a Széphavas is látható innen a Szentlélek kápolnával és haranglábbal, mellettünk a völgyben a Ciherek-patakának házai látszanak. Előttünk a Kopac-hegy, balra tekintve a Hegyes-havas.

Egy elkerített részhez érünk, ezzel párhuzamosan haladunk előre. Ahogy véget ér a kerítés az út enyhén emelkedni kezd és balról a völgyben megjelennek Görbepataka házai. Idáig 12,5 km-t tettünk meg és 638 m szintkülönbséget hagytunk magunk mögött.

Sima sétányon haladunk előre, a völgyben a kispesti viadukt látszik és egy itató a közelben, ahol szomját olthatja a vándor. 13.00 óra van és egy vonat is érkezik Lóvész felől, amit fentről követünk.

Ereszkedő szakasz következik, balra a völgyben Görbepataka és a Bagolyvár is látszik, a Tatros völgyében sorakozó települések és oldalirányú patakvölgyek egyaránt megjelennek, látszik úti célunk utolsó állomása az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium. Gyönyörű innen a panoráma, a színes őszi lombokkal még lenyűgözőbb. Az ősz megérkezett, de néhány kis virág nem akar tudomást venni az elmúlásról, az ösvény mellett élénk kék színű prémes tárnicsok virítanak.

Kanyarog a köves út lefelé a völgy irányába, csipkebogyó bokrok kínálják kövér, piros termésüket, lassan elérjük a völgyhidat. Eltörpülünk a hatalmas építmény mellett, áthaladunk a pillérek alatt és kiérünk az aszfaltozott útra. Még néhány száz métert haladunk előre, aztán a főutat is elérjük. Jobbra fordulva ezen is megyünk egy keveset, aztán elérjük a gimnáziumot a főút bal oldalán.

Délután két óra van, közel 15 km-t tettünk meg reggel óta kényelmes tempóban, szikrázó napsütésben, ragyogó kék ég alatt, az őszi táj ezernyi színárnyalatát és a gyimesi táj sajátos arcát csodálva.

Ajándék volt ez a nap, köszönöm társaimnak, akik velem tartottak, reméljük jövőre még több emberrel megismertethetjük ezt a látványos, gyönyörű útvonalat.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin