Túrabeszámoló

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében,  Márton Adél és Márton Gyula vezetésével, Őszutó havának tizenhatodik napján a Csompoly-csúcsra indultunk télkóstoló túrára, amiből végül rövidujjú felsőben eltöltött novemberi napfürdő lett.

Visszapörgetem emlékeimben a tavalyi túrát, amikor finom porcukorhoz hasonló hófátyollal borított úton haladtunk, amely később fehér lepellé változott és végtagjainkba jól belebújt a hideg, ehhez képest, most nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás így tél küszöbén.

A jó időnek köszönhetően sokan csatlakoztak hozzánk, a reggeli névsorolvasásnál 47 túrázót és 2 négylábút számoltunk, aztán időközben még ketten csatlakoztak, így végül egy több mint százlábú vidám csapat vágott neki a hegynek az alapos ismertetőt és eligazítást követően.

A kék sáv turistajelzést követve haladtunk a hargitafürdői Uz Bence menedékháztól a Központi-Hargita gerincvonalán.

Felfelé most is a jókora kövekkel megtűzdelt út mentén araszoltunk felfelé, s az emelkedőnek köszönhetően egyre szaporábban szívtuk magunkba az egészséges, hegyi levegőt, a frissítő fenyőillatot. Semmihez sem hasonlítható érzés, amikor tüdődet jól teleszívhatod tiszta levegővel, ami olyan itt a Hargitán, hogy palackozni lehetne.

A fenyőerdők, néhol szél által megtépázva, de mégis rendületlenül állnak, olyanok, amilyenekkel csakis itt találkozunk a lakóhelyünkhöz és szívünkhöz legközelebb álló hegyen - a Hargitán.

A frissességet, puhaságot sugalló, vastag, üde zöld mohatakaró a fenyőerdő között fennséges látványt nyújt, az áfonyacserjéknek már csak csupasz kórói ágaskodnak ilyenkor, rajtuk még helyenként egy-egy fagycsípte édes gyümölcs hívogat, a borókabokrok bogyói a harmatcseppekkel együtt sorakoznak az ágakon és megcsillannak a novemberi nap fényében.

Egy órányi kapaszkodást követően érünk ki egy nagyobb tisztásra, ahol rövid pihenőt tartunk, hogy raktározhassuk a napsütést. A tisztást átszelve újabb erdős szakaszon haladunk lefelé és felfelé, olyan igazi vadonban, amilyenről sokan csak álmodoznak.

Követjük a jelzett ösvényt, s egy ponton ritkul az erdő és tőlünk jobbra az aljban elénk tárul a ködtenger, a tejben-vajban fürdőző Csíki-medence. Aztán még egy kicsit  megyünk és a Csompoly-csúcs is felfedi magát, ezúttal nincs ködve burkolózva. Még néhány lépés és elérünk az elágazáshoz, ahol elhagyjuk a kék sávval jelzett ösvényt és a csúcs felé vesszük az irányt.

Szép ez a szakasz, itt az út két oldalán feltűnően sok az összefonódott, párban nőtt fenyőfa, aztán egy szép borókás rész következik, s már ott is vagyunk a csúcs tövében, az előfutárok már fel is értek a tetejére.

Induláskor még a túravezetők fejében is megfordult, hogy annyian vagyunk, fel sem férünk egyszerre a Csompoly csúcsára, de végül mindenkinek volt hely a nap alatt, a sziklás kúpocska tetején, s még a szokásos szelfi is elkészült, sok mosolygó szempárral.

Innen körbenézni ragyogó napsütésben felemelő érzés, alattunk a végeláthatatlan sűrű, örökzöld erdőségek és lennebb a még sűrűbb ködtenger, amely az egész medencét beborítja, körbe a ködből kiemelkedő hegykoszorúk, melyeknek csúcsait ezúttal is szép sorjába számba vettük.

Innen az 1710 m-es Madéfalvi-Hargita ikercsúcsáról, a Csompolyról (1680 m),  látszik a szemközti Csicsói-Hargita (1755 m) csúcsa is, a következő úticélunk.

Elkészült a csoportkép, ezt követően még mindenki elkészítette a saját csúcsfotóját vagy csak kémlelte a messzeséget és közben töltődött a látványtól. Így időztünk egy darabig a hegytetőn aztán elindultunk lefelé, hogy egy szélvédett helyen elfogyaszthassuk ebédünket, mert már ott volt az idő.

Ebéd után jelzetlen úton indultunk tovább, ez a rész mindig izgalmas, mert keressük a támpontokat, nem is ártana jelzéssel ellátni ezt a szakaszt. Egy széldöntéses részen kapaszkodunk felfelé, aztán megtaláljuk az elhalványult kék pontjelzést, melyet követünk a továbbiakban. Keskenyen kanyargó ösvényen kaptatunk áfonyacserjékkel, borókabokrokkal szegélyezett szakaszon és elérjük az első sziklát. Teteje lapos, jó innen a kilátás a Madarasi Hargitára (1801 m), aztán érintünk egy másik sziklaformációt, s a következő már a Csicsói-Hargita csúcsa. Itt is készül csúcsfotó, s innen teljesen sima terepen sétálunk előre az antennák felé.

A Pálos-rend által állíttatott emlékkereszt a következő állomásunk, túravezetőnk ennek történetéről is mesél, majd egy kis kitérőt teszünk a kerítés melletti kilátóhoz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik az alattunk, 1300 m-es tengerszint feletti magasságban húzódó Hargitafürdőre, jól látszik innen a Kossuth-szikla és a Bagolykő, s a távolban a Déli-Kárpátok szemet gyönyörködtető hegyláncai.

Visszatérünk a füves útra és a kék háromszög turistajelzést követve megyünk lefelé. Egy idő után csapatuk két részre válik, egyesek a rövidebb, de meredekebb, köves utat választják, mások inkább a kicsivel hosszabb, de már ismert útvonalon térnek vissza a kiindulási pontra, ahová délután három órára mindannyian épségben megérkeztünk.

Csodaszép napunk volt, jó hangulatban, kedves emberekkel körülvéve gyönyörű helyeken jártunk, köszönjük a túravezetőknek és túratársainknak, hogy részesei lehettünk ezeknek az élményeknek.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin