Túrabeszámoló

Karácsony havának utolsó napján, egy keddi napon, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület Boldogasszony Papucsa Baráti körének szervezésében, Szakáli Mária túratársunk vezetésével, Nagysomlyóra tartottunk a 2019-es év utolsó, óévbúcsúztató túrájára.

Mint minden évben most is a csíkszeredai Dollár piacnál találkoztunk 9.30-kor, innen indult útnak a 22 tagú csapat, amely végül 27 főre bővült.

Ezúttal is a Szentlélek utcán haladtunk lefelé egészen a valamikori szövetkezet épületééig, ahol letértünk a forgalmas főútról és balra fordulva, felfelé vettük az irányt.

A Nagysomlyó mindig lenyűgöz, ahogy impozáns formájával, kettős vulkáni kupjával szépen beékelődik a Csíki-medence közepébe. Ez a tűlevelű és lombhullató erdővel borított, andezit kőzetből felépülő hegy minden évszakban csodálatos.

Télelő havának végén járunk, de az igazi tél még nem érkezett meg, a fehér hótakaró, amellyel tavaly ilyenkor találkoztunk, most elmaradt, csak helyenként borította az ösvényt finom porcukorhoz hasonló lepel.

Túravezetőnk figyelmessége, csapat összekovácsoló tevékenysége példaértékű, derűje követendő, mindenkihez van kedves szava, miközben megosztja tudását és azt is szem előtt tartja, hogy olyan tempót diktáljon, amely bárki számára vállalható.

Ezúttal is jó kényelmesen haladtunk felfelé az enyhén emelkedő oldalon, időnként vissza-vissza fordultunk, hogy megcsodálhassuk Hargita ölelésében elterülő várost és az Alcsíki-medencét beragyogni próbáló napsugár derengő fényeit.

Ahogy felértünk az erdő alá, az első elágazáshoz, láttuk, hogy bővülni fog csapatunk, Buzás Márton és Kánya József csatlakoztak, később a Lőrincz házaspár társult hozzánk, a tetőn pedig Olti Kálmán ért utol bennünket, ők a borvízforrás irányából közelítették meg a Nagysomlyó oldalát, így lettünk 27-en.

Vannak, akikkel rendszeresen minden évben itt a hegytetőn találkozunk, most is itt búcsúztatta az évet Kassay János túratársunk barátaival.

A turista jelzések jól követhetők ezen a szakaszon, a piros pontjelzésen kívül, három féle jelzést is láthattunk, utunk során, amelyek a kisebb zarándokutak, meditációs útvonalak jelei, ezeket a Mária-út mintájára alakítottak ki és az idelátogatók számára a lelki feltöltődést szolgálják.

A Pálos-szerzetesek, úgynevezett fehér barátok sóvárának romjaihoz kis kitérőt tettünk, innen valamikor gyönyörű kilátás nyílt a környékre, aztán annyira benőtte az erdő ezt a helyet, hogy ma már nem sokat látni, hacsak fel nem mászunk a fából kialakított magaslesre.

A kiindulási ponttól számítva két óra alatt értünk fel a Nagysomlyó tetején (1033 m) álló kilátó aljába, ahol a hátizsákokból mindenféle ünnepi finomságok kerültek elő, mindenki betette a közösbe az otthonról hozott sós és édes süteményt, csokoládét, gyümölcsöt, aromás italokat, s az elmaradhatatlan pezsgőt.

Ennek az óévbúcsúztató túrának már hagyománya van, valamikor nem délben, hanem éjfélkor koccintottak itt túratársaink és innen csodálták az alattuk lévő város ünnepi fényeit. A régiek közül sajnos már nem lehet mindenki velünk, de lelkünkben hordozzuk őket és tudjuk, hogy bár szemünkkel többé nem látjuk, de szívünkben mindig velünk maradnak, odafentről mosolyognak és vigyáznak ránk.  

A régi emlékek felidézése és az elmúlt év legszebb túraélményeinek felelevenítésére minden évben sor kerül, s bizony nem egyszerű a szebbnél-szebb, emlékezetesebb túrák közül kiválasztani a legmaradandóbbat. A Tőke Dénes vezette magashegyi túrák bizonyultak a leglátványosabb, felejthetetlen élményeket nyújtó programjainknak, a Buzás Márton által szervezett Csalhó túra is életre szóló élményeket kínált sokunk számára. 

A déli harangszó elnémulását követően közösen imádkoztunk, hálát adva az elmúlt évért, azért, hogy egészségben, épségben, balesetmentesen annyi felejthetetlen túrában volt részünk. Végezetül elénekeltük nemzeti imánkat.

A tavalyi élményeket felidézve, hiányzott közülünk Tőke Dénes túratársunk, aki legutóbb Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriáját a Hazám, hazám címűt és a Rákóczi indulót énekelte el, s a hegymászók kedvencéről, a kis virágról is énekelt, olyan zengő, érces hangon, amely még a hegyeket is megmozgatta.

Elkészült a csoportkép, s aztán indultunk lefelé, ekkor vettük észre, hogy akik a csúcsfotóról lemaradtak, azok éppen szalonnát sütnek egy kis tűz körül. A tűz melege magához vonzott, s jó páran itt ragadtunk a hegyen baráti beszélgetéssel, nótázással töltve az esztendő egyre inkább fogyó perceit.

A Nagysomlyó oldalát megkerülve a Kissomlyó sípálya mellett érkeztünk vissza a borvízforrás szomszédságába, ahonnan 2020. január 2-án, délelőtt 10.00 órakor indul az új év első túrája, a hagyományos józanító túra Kovács János vezetésével.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin