Túrabeszámoló

Őszutó derekán, télelőhöz közeledve Télkóstoló túrát szervez a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, Márton Adél és Márton Gyula ötletgazdák kezdeményezésére, immár ötödik éve. A szívünkhöz legközelebb álló hegyre, a Hargitára járunk telet kóstolni minden évben és ez nem maradt el idén sem.

Ezúttal telet nem, inkább jó időt ígértek az időjósok, úgyhogy „azt kóstolunk, ami lesz”, hangzott a túrafelhívás, ami azzal is kecsegtetett, hogy: „gyertek velünk szombaton, mert vasárnap majd aludhattok délig”.

Az előrejelzés bizonyosságot is nyert a Hargita tetején, ahol ragyogó napsütés fogadta azt a közel ötven túrázót, akik úgy döntöttek, hogy kiszabadulnak a csíki köd fogságából, amely betöltötte a medencét és egészen a Tolvajos-tetőig kísért minket. 

Gyalogtúránk Hargitafürdőről indult, a csapat az Uz-Bence menedékház előtt gyülekezett, ahonnan rövid eligazítást követően a kék sáv turistajelzést követtük a hegygerinc vonalán. Egy órányi az emelkedő szakasz a kövekkel tűzdelt tűlevelű erdőrengetegben, ami a zöld minden árnyalatában pompázó puha mohaszőnyegével és a friss fenyő illatával hívogatott, a fák között beszűrődő napsugár látványa még a lelkünket is megmelengette. A belső fűtőberendezés bekapcsolásához az egyre meredekebben kapaszkodó útvonal is hozzájárult, senki sem fázott pedig az ösvény még fagyos volt, az árnyékos részeken apró jégkristályok sorakoztak és az áfonyacsejék meg a borókabokrok mind fehér csipkés ruhába öltöztek, úgyhogy egy kicsit hangolódni tudtunk a közelgő télre.

Amikor kisimul az emelkedő egy szép napsütötte tisztásra érünk, ezt elhagyva újabb lefelé és felfelé tartó részek követik egymást, fenyőerdőtől övezve és nagy, mohával borított lávakövekkel tarkítva, igazi vadregényes környezet ez, amilyennel itt a Hargita-hegységben találkozunk.

Ahogy kinyílik egy kicsit a látóhatár, akkor megpillantjuk a tőlünk jobbra elhelyezkedő, tejben fürdő Csíki-medencét és a felette magasodó kis kúpocskát, az 1680 m magas Csompoly-csúcsot, a Madéfalvi-Hargita ikercsúcsát.

A gerincútról kis kitérővel lehet elérni ezt a helyet és könnyedén fel tudunk kapaszkodni a tetejére, ahonnan pazar panoráma nyílik az örökzöld erdőrészekre, a sűrű köddel lepadolt Csíki-medencére és a körülötte emelkedő hegyvonulatokra.

Ezúttal még a szél se rebbent a hegytetőn, csak a nap melege simogatott, a magaslat annyira barátságos arcát mutatta, hogy az ebédünk helyszínének is tökéletesnek bizonyult, a sok fagycsípte vörösáfonya pedig desszertként szolgált.

Csoportkép is készült és sok felvétel a látványában lenyűgöző ködtengerről madártávlatból.

Ebéd után folytattuk utunkat, jelzetlen csapásokon haladva a Csicsói-Hargita 1759 m-es csúcsa felé, amelyet hirtelen gomolygó felhők kedtek birtokukba venni, be is burkolták nagyon rövid idő alatt, behatárolva a látótávolságot, megmutatva, hogy ilyen is lehetne az idő.

A hegyen gyorsan változik minden és szerencsére, amilyen gyorsan besűrűsödtek a felhők, úgy el is távolodtak a környékről, így erről a csúcsról szemügyre vehettük a Madarasi-Hargitát, a nemrég megmászott Csompoly-csúcsot, a távolban a Csíki-havasokat és a Hagymás-hegység sziklavilágát.

A sima hegygerincen végigsétálva érintettük az antennák sorát és az alattunk kirajzolódó Hargitafürdőt nézegettük, a Dél-Hargita kiterjedt vonulatát és a Kakukk-hegyet, ahová a jövő hétvégi túránk fog vezetni.

A Déli-Kárpátok vonulata, ami tiszta időben innen jól kivehető, most rejtve maradt, majd legközelebb visszatérünk, hogy ezt is megtekinthessük.

Mivel az idővel jól gazdálkodtunk, a kék háromszög turistajelzést követve, még a Bagolykőt is útba ejtettük, ami erdetileg nem volt benne a túraprogramban, de mindenki kedvét lelte az elénk táruló panorámában. A Bagolykőről a nemrég kijelölt turistaösvényen, a piros pont jelzésen haladtunk lefelé, majd becsatlakoztunk a kék háromszöggel jelölt útvonalba, így értünk vissza gyalogtúránk kiindulópontjára, az 1300 m-es tengerszint feletti magasságban található Hargitafürdőre.

Egy élménydús, 15 km-es, 600 m szintkülönbséggel fűszerezett körtúrának lehettünk a résztvevői túravezetőinknek köszönhetően, amiért hálásak vagyunk. Még napvilág leértünk a hegyről, aztán, hogy kerek legyen a történet, szépen visszaereszkedtünk a végeláthatatlan ködtengerbe.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes Katalin