Túrabeszámoló

Bár esőt jósolt mindenki mindenhová és nem keveset, július első szombatján mi mégis elmentünk otthonról. Optimistán, bátran és végül miénk volt a szerencse...

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Szakosztályának (CsEKE) szervezésében, Balázs Bécsi Rozália és Kocsis György túravezetők irányításával egy nagyon szép és mindig vadragényes helyre,  a Vargyas-patak szurdokába indultunk.

Jártam itt már többször, de most újra szívesen jöttem. Legyen tavasz, nyár vagy ősz, a szorost érintetlen élővilága és a hozzá kapcsolódó mondák, történetek teszik mindig vonzóvá.

A 70-80 méter magas sziklafalak alá bevájódó, csörtető patak mellett kanyargó ösvények, pallók, lengőhídak, láncok, kötelek, korlátok, barlangok...Van itt minden, ami segíti a kényelmes haladást és vonzó a turistáknak, barlangászoknak, sziklamászóknak. Nem is csoda, hogy sok emberrel találkoztunk.

A Vargyas-szorost több irányból lehet megközelíteni. Mi Kirulyfürdő felé vettük az irányt, majd Kalibáskőnél tértünk balra a kék kereszt jelzés mentén.

Néhány percre megálltunk a Festő-borvízforrásnál. Amíg kóstoltuk a vizet, túravezetőnktől megtudtuk, hogy a forrás közelében egy festéktörő malom működött a XIX. század végéig, innem kapta a forrás a nevét.

Kiruly-sarkánál balra letértünk az aszfaltról egy keskeny erdei útra. Itt már a sárga sáv jelzés mentén haladtunk, ami egyenesen az Almási- barlanghoz vezet.

A partmenti  fűzfák árnyékában leparkoltuk autóinkat, zsákunkba becsomagoltuk a napszemüveget, napolajat, esőköpenyt és az optimizmust. Miután túravezetőink ismertették a mai nap és a túra részleteit, elindultunk immár gyalog az élményszerzésre.

Nem voltunk sokan, így jól elfértünk a tágas völgyben. Minden tücsök ébren volt és ahány színe, árnyalata, illata van a természetnek, meg madárfüttye, az mind  hozzájárult, hogy vidám tempóban haladjunk.

5 km után megérkeztünk a szoros felső kijáratának közelébe. Kevés pihenő után egy erdős-bokros-emelkedős ösvényen haladtunk tovább Kőmező irányába, amit hamarosan elértünk.

Itt először a  Kilátó-kőre kapaszkodtunk fel, egy igencsak meredek, sziklás, szuszogtató ösvényen, majd amikor a tetejére felértünk, a látványtól állt el a lélegzetünk. Gyönyörködhettünk a sziklás-fenyves szurdok  látványában, sem eső, sem köd nem zavart meg ebben.

Jól látható volt a Kőlik, azaz a szoros legnagyobb barlangjának a bejárata. A történelem során betöltött szerepét derékig érő fűben hallgattuk végig, de túravezetőnk mesélt a Tatár-sáncról is, ami szintén itt húzódik a Kőmezőn  és a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait őrző védelmi vonalhoz tartozott.

Innen pár lépésre vannak a Tatár-kápolna romjai, amit úgy ölelnek körbe a dús lombú mogyoróbokrok, mintha  védenék az Árpád-kori  romokat. Mi  beimádkoztuk a kápolna hűs csendjét és hálát adtunk, hogy itt lehetünk.

Elhagytuk Kőmezőt és rátértünk a nagyrészt erdőben haladó, piros ponttal jelzett Farkas-ösvényre, melyen nemsokára a szoros Vargyas felőli kijáratához érkeztünk, éhesen. Jól is esett az ebéd a szabadban, rádolgoztunk!

A Vargyas-patak  szurdokvölgye 3 km hosszú, Természetvédelmi Terület. 130 barlang található a területén, közülük a legnagyobb és legismertebb az Orbán Balázs nevét viselő. Irásos feljegyzések vannak, hogy az idegen hadak betörése idején a környékbeli települések lakói menedékre találtak benne. Manapság  számtalan denevér otthona, mi sem időztünk benne sokat.

Nem maradt más dolgunk, mint végig libbegni mind a tíz lengő-ringó függőhídon és magunk mögött hagyni a szoros hangját, illatát, hangulatát.

Kiérve a széttáruló völgybe, megittuk utolsó korty vizünket, elkészült  a „cseke-zászlós” fotó, majd vissza poroszkáltunk a fűzfák árnyékába hagyott autóinkhoz.

Én mindig minden túravezetőnek hálás vagyok egy túráért, mert tudom, hogy nem kevés előzetes munkájuk van benne, hogy létrejöjjön. Felkészülten mennek elől, irányítanak minket, ők azok, akiktől mindig tanulunk valamit és ők azok, akik megdicsérnek minket, derék túratársakat a nap végén.

Letettük a zsákokat, leporoltuk a nadrágot és megelégedve ígértük meg egymásnak, hogy jövünk máskor is. Ekkor már senkit sem zavart, hogy kezd  zuhogni az eső....

 

Lejegyezte,

Márton Adél